We could be heroes | c.g

30. | love again

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. h a r m i n c .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
tell me have i lost my mind again?
i get the feeling you might feel the same
tell me you can feel that love, feel that love again

Az elkövetkezendő három nap enyhén szólva kikészített.

Nem aludtam, alig ettem, alig jöttem ki a szobából. Valahogy sikerült teljes egészében felfognom, hogy a bátyám életben van és pont azok mellett áll, akik megölték a barátaimat - beletelt egy kis időbe ugyan. A szívem tagadásban volt, abban is akart maradni, és így összecsapott a kész tényekkel, engem pedig iszonyatosan lefárasztott és elkeserített a konfliktusuk. Régebben sokat hallottam, hogy legtöbbször akkor kapsz meg valamit, amit nagyon akarsz, amikor már lemondtál róla, és tulajdonképpen elengedted. Noha soha sem mondtam le Willről, soha sem tudtam volna elengedni, de mégis kizártam az opciót, miszerint valaha rám talál. Ha nem ezt tettem volna, beleőrülök a bizonytalanságba.

Erről az egészről a testvéremmel kapcsolatban egyáltalán nem beszéltem másoknak. Mármint, persze tudtak róla, de senki sem hozta szóba. Rick megpróbálta errefelé kanyarítani az egyik étvágytalan vacsoránk témáját, de én ügyesen hárítottam. Pedig kíváncsi lettem volna, mi is  a véleménye. Hogy azt gondolja-e, le kellene mondanom a bátyámról, vagy pedig azt, hogy ne vonjak le messzemenő következtetéseket, és várjam ki a végét. Tudni szerettem volna, ő vajon képes lett-e volna megbízni Willben. Képes lett-e volna befogadni őt, ha úgy hozná a helyzet. De a válaszokra még nem voltam felkészülve. Hiszen a saját részemről sem voltak még teljesen tiszták.

Carl sem kérdezősködött, hiszen magától is tudta, hogy ezt még emésztenem kell, és nem fogom neki kibeszélni a gondolataimat a dologgal kapcsolatban. Ő tudta, hogy mennyit jelent neki a bátyám, viszont az is ő volt, akinek szinte eltörtem az ujjait, annyira szorítottam a kezét félelmemben azon az estén, a földön térdelve - így pedig tisztában volt, hogyan érzek a Megváltókkal kapcsolatban. Ő mindent tudott, még csak kérdeznie sem kellett. Viszont akkor én magam sem voltam biztos abban, hogy mit érzek. Örültem, hogy Will élt. Örültem, hogy volt egy lány, akire úgy tűnt, támaszkodhatott. De ezen a ponton, amit eddig tudtam a Megváltókról, és annak tudatában, hogy én alexandriai vagyok, azt kívántam, bárcsak inkább halott lenne. És bárcsak én is halott lennék. Akkor semmiféle bonyodalmunk nem lett volna, semmiféle konfliktussal nem kellett volna szembenéznünk. Nem kellett volna két ellenséges oldalról visszaköszönnünk a másiknak. Ez így nem volt rendjén.

Minden este ébren voltam. Jó, ha két órát aludtam egy este. Volt, hogy napközben is elaludtam néhány órára, de akkor sem engedtem meg magamnak, hogy rendesen pihenjek. Nem tudom, miért kínoztam magamat, tulajdonképpen nem volt szándékos. Nem tudtam aludni, helyette csak túlgondoltam mindent. Carl néha felébredt esténként - nem beszéltünk róla, de tudtam, hogy rémálmok gyötörték -, olyankor pedig eljátszottam, hogy alszok. Nem tudtam volna elviselni, ha megint végig kell néznie azt, ahogy a mélypontomon küszködök. Amikor Jessie és Sam meghaltak, én szintúgy a rémálmaim miatt nem bírtam aludni. Olyankor egész estéket ült velem végig az ágyon, teljesen random, nem odaillő témákat kibeszélve, ezzel elterelve róluk a figyelmemet. De nem akartam, hogy megint ezt kelljen tennie. Szóval hallgattam a problémáimról, és nem csak őt, de magamat is próbáltam meggyőzni arról, hogy nem is léteznek.

Egyetlen egyszer történt meg az, hogy kimutattuk egymás felé az érzéseinket mindez iránt. Az azt a reggelt követő napon, amikor Negan majdnem levágatta Rickkel a fia karját. Miután hazaértünk, mi ketten rögtön a házba igyekeztünk. Én lefeküdtem aludni, habár nagyon nehezen nyomott el az álom, és így is iszonyatos rémálmom volt, Carl pedig ötletem se volt, mihez kezdett magával. Annyi biztos, hogy amikor éjszaka izzadtan, sírva felkeltem, meghallottam őt a fürdőben. Benyitottam. Éppen a filctoll nyomát próbálta magáról akaratos és durva mozdulatokkal levakarni, amit Negan ráfirkált. Közben nyöszörgött, mintha egy átkot próbálna éppen kihámozni a bőréből.