We could be heroes | c.g

52. | savages

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. ö t v e n k e t t ő .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
i'm not afraid of god
i am afriad of men

Végül tudtam aludni néhány órát, habár így nagyon nehezen sikerült felkelnem reggel. Már nem éreztem magamat betegnek, a rosszullétem a semmivé lett. És ez nagyjából Riverről is elmondható volt, habár ő még elég csúnyán köhögött. Amikor tíz percnyi vergődés után végre kikeltem az ágyamból, felháborodva konstatáltam, hogy teljesen össze-vissza áll a frissen vágott frufrum, így a beállításával is vesződtem jó néhány percet. Magamra kaptam egy fekete, bő farmert és egy szürke pólót, amit összecsomóztam a hasamnál. A hajamat kifésültem, és ekkor döbbentem rá, hogy a frufrum mennyire kiemeli a szeplőimet. Alapból is látszottak valamennyire, de most még annál inkább is. Összességében meg voltam elégedve a külsőmmel, így ez adott egy kis energialöketet a napra.

Korán volt, nagyjából fél kilenc. Igazából ez nem mondható annyira koránnak, de az elmúlt napokban szinte délig aludtam, így elég nehéznek bizonyult visszarázódnom. De muszáj volt valamit csinálnom, most, hogy kilábaltam a megfázásomból, hiszen nem akartam elpuhulni, illetve a többi Megváltó és Negan sem nézte jó szemmel a kihagyásomat, attól függetlenül, hogy egekben szárnyaló lázam volt.

Levánszorogtam a főtérre, és ott a szokásos asztalunkhoz mentem. Jenna és Will már meg is reggeliztek, csak rám vártak. Mindketten nagyot néztek a frufrumon, és azonnal rá is jöttek, hogy River a tettes. Utána az aznapi portyáról esett pár szó, amin csak hárman vettünk részt, és amikor erre rájöttem, valamivel izgatottabb lettem.

— Ne pörögj ennyire túl — tanácsolta Jenna, amikor már majdnem végeztem a reggeli rántottám elfogyasztásával, azt ecsetelve, hogy milyen jó lesz kiszabadulni ebből a megviselt közegből. — Tök jó, hogy csak magunk leszünk. De így is kell találni néhány használható cuccot, mert ha nem, akkor mindenki nekünk jön és fejmosást kapunk. Viszont a környéken mindent kifosztottak már, nagyon messze pedig senki se mer elmenni, mert nem tudjuk, mi van ott. Szóval ezek a portyák mindenhogy bajosak.

— Dwight tök rendben volt tegnap — motyogtam, figyelmen kívül hagyva a nő monológjának többi részét. — Mármint nem lettünk öribarik, de nem volt gáz.

— Na ná... — ábrándozott Will, mire érdeklődve ránéztem. — Negan nyilván mindenki fejébe beleverte, hogy bánjanak veled úgy, mint egy porcelánnal. Alapesetben senki sem viszonyulna hozzád normálisan, elvégre, tudod... alexandriai vagy, meg minden. Szerintük Negan csak azért vett be és emelt rögtön erre a rangra, mert a húgom vagy. Szóval ne legyél naiv, ezek az emberek álszentek. Csak a saját bőrük miatt nem küldenek el melegebb éghajlatra.

— Na meg persze azért, mert félnek Willtől.

— Oké, ez elég egyértelmű — vigyorgott Will Jennára, mire mindketten felnevettek.

Felvontam a szemöldökömet.

— Azt hittem, te se vagy a kedvencük.

Will elkomorodott.

— Jól hitted, tényleg nem vagyok. Féltékenyek rám, mert azt hiszik, hogy Negan kivételez velem. Így alapvető, hogy téged, mint a húgomat, annál inkább se fogadnak el. De hé, legalább titkolják az ellenszenvet. Ez a lényeg.

— Kivételez? — visszhangoztam.

Will felsóhajtott. — Ne törődj vele. Maradjunk annyiban, hogy elég pofátlan vagyok, amit Negan leginkább, tőle szokatlanul figyelmen kívül hagy.