We could be heroes | c.g

54. | panic room

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. ö t v e n n é g y .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
welcome to the panic room
where all your darkest fears are gonna come for you

Az aznapi nap történései kellőképpen lefárasztottak, és ezzel nem voltam egyedül. Miután kellő mennyiségű halat fogtunk, ettünk egy kicsit, illetve még átkutattuk a környéket, mind a négyen eléggé kimerültek voltunk, szóval visszaindultunk a bázisra.

A kerítésnél voltunk már, amikor észrevettük a kisebb tömeget. Rengeteg Megváltó tömörült össze egy teherautó előtt, így egy fél kört alkotva. Azt már nem láttuk, hogy mit találnak ilyen érdekesnek.

— Ma hoztak rakományt Hilltopból — adott tájékoztatást Jenna, sokkal inkább Willnek, mint nekem és Rivernek. Én kitartóan figyeltem messziről az eseményeket, de még mindig nem láttam át a dolgokon. Rivert látszólag nem izgatta a dolog.

— Biztos csak egy kisebb balhé, mint általában — jelentette ki Will egyszerűen, majd legyintett egyet. — Hagyjuk rájuk. Ezekből jobb kimaradni.

Hallgattam a testvéremre, így csak messziről kikerültük a tömeget és bementünk az épületbe. Jenna és Will közben ismét elmélyedtek egy témában, River szótlanul baktatott mellettem, én pedig belefeledkeztem a gondolataimba. Rossz előérzet gyötört, de valami olyasmi, amilyen már régen nem volt. Általában nem szoktam a megérzéseimre hallgatni, de most nem hagytak nyugodni, és nyomasztani kezdtek.

— Komolyan, nem értem, miért kell mindig ennek történnie! — hallottunk zsörtölődést a folyosó végéről, majd két Megváltó fordult le és kezdett felénk közeledni. Meglehetősen frusztráltnak tűntek. — Nem hiszem el, ember, miért nem lehet egyetlen egy nyugodt napunk?

Amikor megláttak minket, elhalkultak, és feltűnően végigmértek. Majd amikor megálltak előttünk, a két szempár leginkább rajtam állapodott meg.

— Gratulálok, kislány! — szólt az egyik. — Ügyes munka! Csak tudnám, a góré hogyan lehetett ilyen vak!

— A hozzátok hasonló kis taknyosokat szoktam felkenni a cipőmre puszta szórakozásból — morogta a másik, fenyegető magabiztossággal hajolva hozzám közelebb. — Ha azt hiszitek, előttünk jártok, akkor hatalmasat tévedsz.

— A húgommal beszélsz — vágott közbe Will, ahogy a tenyerét a fickó vállára helyezte, és hátrébb tolta tőlem. Amikor ő velem volt, érinthetetlen voltam. — Válogasd meg a szavaidat.

— A drágalátos húgod pasija éppen lelőtte két emberünket, William — néztek most a bátyámra, leplezetlen gúnnyal a hangjukban. — Én pedig nem fogom bekajálni, hogy ennek a kis vakarcsnak nincs köze ehhez.

— Hívd őt így még egyszer — billentette oldalra a fejét Jenna —, és eltöröm az állkapcsodat.

Will oldalasan elmosolyodott barátnőjét hallva - a büszkeség tisztán látható volt az arcán.

— Egyáltalán hogyan lehetne közöm hozzá? — keltem a saját védelmemre fáradtan. — Két hete nem is beszéltem az alexandriaiakkal. Úgy ugrálok, ahogy Negan fütyül, és ezt ti is tudjátok.

— Komolyan ilyen hülyének nézel minket?

Önkénytelenül is mosolyra húzódott a szám. — Erre most tényleg válaszoljak?

— Ohh, te kis-

— Álljatok le, légy szíves! — emelte fel a két tenyerét Will, valahogyan megőrizve a higgadtságát. A két férfi felé bökött. — Jobban teszitek, ha a dolgotokra mentek, és békén hagyjátok a testvéremet. Különben sem akarjátok megváratni Negant.