We could be heroes | c.g

53. | reflections

.⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆. ö t v e n h á r o m .⋆｡⋆˚｡⋆｡˚｡⋆.
maybe it's a blessing in disguise
i see my reflections in your eyes

A kérésem, miszerint ne beszéljünk arról, ami történt, kínos hallgatást eredményezett.

Az erdőbe vezetett az utunk, én pedig nem tudtam jobban örülni annak, hogy távol lehetek a Szentélytől. Alapból is fojtogató érzés volt ott lenni, de most tényleg úgy éreztem, hogy le kell lépnem onnan. Így ez a portya nem is jöhetett volna jobbkor.

River szótlanul csatlakozott be hozzánk. Talán ő is csak friss levegőre vágyott, meg egy kis felszabadulásra a Megváltók elől, vagy talán engem nem akart elhagyni az után, ami történt. Mindenesetre hálás mosollyal díjaztam, amikor mellém szegődött, és az oldalamon lépett ki a Szentélyből, majd odakint sem lépett el tőlem.

Will és Jenna előttünk haladtak, és néha ugyan egymáshoz szóltak, de nem értettem, hogy mit mondtak. Komorak voltak és szokatlanul csendesek. Biztosan megviselte őket az, ami történt velem, de azzal, hogy így viselkedtek, csak annyit értek el, hogy folyamatosan eszembe juttattak minden egyes másodpercet.

— Azóta nem voltam kint, hogy idekerültem — szólt egyszer csak River. Nagyokat pislogva pillantottam a fiúra, aki elgondolkodva meredt a cipője orrára. Mint aki nem is mert körülnézni az előttünk elterülő őszi tájon, mert fél a világtól.

— Komolyan? — kérdeztem vissza meglepetten. — Az sok idő.

— Három év — helyeselt. — Bár őszintén, nem tűnik ennyinek.

— Mennyinek tűnik?

— Sokkal többnek — vágta rá szárazon.

Csücsörítve húztam el a számat, majd ismét Riverre néztem. Ő makacsul szegezte le a tekintetét, fekete fürtjei a szemébe hullottak.

— És milyen idekint lenni? — érdeklődtem kíváncsian.

— Valamelyest felemelő — felelte. — Másrészt meg elborzasztó. Ha egy sötét szobában töltesz három évet, megváltozik a világ fogalma. Nekem az a szoba a világom. Az egész világom. Most pedig emlékeztetve lettem arra, hogy a világ sokkal nagyobb egy apró kis szobánál. És sokkal ijesztőbb is. Rondább.

— Vannak még szép dolgok a világban. Csak figyelmet kell fordítanod a részletekre.

A fiú hezitálva válaszolt - mintha tudta volna, hogy amit most mondani fog, azt meg fogja bánni.

— Shina imádja a virágokat. Volt egy virágoskert Roselake-ben, és minden napját ott töltötte. Ha valamivel, akkor a virágokkal mindig fel lehetett őt vidítani. Ő biztos azt mondaná, hogy az egyetlen szép dolog, ami megmaradt a világban, azok a virágok.

River keserédes mosolyra húzta a száját, ahogy visszagondolt Shinára és Roselake-re. Elveszettnek és zavarodottnak tűnt.

— Az a virágoskert — mosolyodtam el halványan — még mindig ott van. És Shina még mindig gondoskodik a virágokról.

River ekkor rám nézett. A tekintete hálát sugárzott - hálás volt, amiért ezt elmondtam neki. Hálás volt, amiért beszélhetett velem az otthonáról. A fiú hálája pedig csak még inkább növelte bennem a vágyat, miszerint haza akarom őt vinni a családjához, oda, ahova tartozik. Egyúttal pedig eszembe juttatta, hogy én is mennyire haza akarok menni, oda, ahova tartozok.

— Mondtad, hogy van egy faház Alexandriában — hozta szóba. — És hogy minden napot ott töltöttél, egyedül.

Valóban elmondtam ezt neki. Sok mindent River tudtára adtam, mert olyan embernek tűnt., akinél minden információm biztonságban van - meg aztán, órákat tudtunk beszélgetni, és minden alkalomkor kedvem támadt neki elmesélni az egész életemet.