Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

96. Fejezet

Hatalmas pocakom gátja nyomán nehéz fába vágtam fejszémet a szűkös fülkében történő megfordulás során. A mosdóhelyiség kicsiny térségét a mennyezetre épített villanytest világította be, valamelyest megkönnyítve dolgomat alsóneműm felhúzása folyamán. A harminchetedik hétben járva minden mozdulatom kimerítőnek, olykor pedig fájdalmasnak tetszett. Megduzzadt bokáim nehezményezték testem megtartásának feladatát, amiből eredően mindössze feküdni szerettem volna, mintsem tíz percenként hólyagom kiürítése nyomán járkálni az illemhelyiségre, egyúttal gyakorta kezeskedve szobatársam felébresztéséről. Mérhetetlen hiány táplálta lelkemet, bármibe is fogtam unalmamnak elűzése érdekében, hiszen gyermekem hajának mézes esszenciája, továbbá Kedvesem tenyerének arcomon tapasztalható melege után fájdalmasan áhítoztam. Az éjszakákat alkalomadtán sírva vészeltem át, szándékozva nem megzavarni Gigi-t az álmainak földjén való andalgásban. Állandó fertőtlenítő bűzétől átitatódott ágyneműm nyomán fejem rendre sajgott, amennyiben nem gyomrom fordult fel.

Gondoktól terhes sóhajok sorozatai hagyták el tüdőmet, mialatt eligazítottam magamon kórházi öltözetemet. A viseltes anyag térdemig zúdult, elfedve méretes hasamat. A vécé fedelét lehajtottam, majd készültem kézmosáshoz látni, azonban ismerős hangok szöktek füleimbe a kórterem közegéből. Szavai ködösnek bizonyultak, ellentétben a reszelős melódiákkal, melyeket milliónyi tónus közül is menten felismertem volna. Ajkaimra mosoly kúszott, míg a csap megnyitásán fáradoztam, hallószerveimet intenzív hegyezésre ítélve. Szívem bordacsontomnak ütődött, mikor Életem értelme torkának megköszörülése mellett határozott. A tudat, egy családom nélkül eltöltött hosszú vasárnap után végre újra karjaim között tarthattam őket, nyelőcsövemben éles sziklát alkotott meg. Próbáltam elvonatkoztatni érzelmi hullámaimtól, nehogy elpityeredjek. Tagjaimat a víz alá tartva tisztítottam meg őket a intézmény porától, tovább hallgatózva.

- Hogy vagy? - érdeklődött Férjem szobatársamnak állapotáról.

- Köszönöm szépen, jól. - a felelet hálásan érkezett.

- És a kisbabád? - Angyalom kedvessége vitathatatlanul mutatkozott meg.

- Ő is jól. Cseperedik. - Gigi boldogan válaszolt.

- Nem láttad a feleségemet? - nevem fültanújaként görbítettem felfelé számat.

- A mosdóban van. - a tájékoztatást sietős kérdés kísérte.

- Zavarna, ha itt várnám meg?

- Nem, dehogy. - a nő arcát pillanatnyilag nem láthattam, hangja mégis elárulta, somolygott.

Kezeim megszárítkoztak a törölköző lila anyagában, később ujjaim a kerek kilincsre siklottak. Azt elfordítva nyitottam meg magam előtt az utat, Kedvesem, s szobatársam rövidre nyúló beszélgetésébe kontárkodva be. Amint smaragd íriszek leltek nyúzott vonásaimra, a márványozódó ékkövek boldogságtól telve csillantak fel. Az Adonisz egy pillanatig sem áldozva a habozás oltárán erőltette mozgásra kék szűkített farmerjának szára mögé rejtett lábait. Aránylag sűrű bajusza alatt széles vigyor terebélyesedhetett ki. Fehér vászoncipőinek talpai ütemes dallamok megalapozására vállalkoztak, ezt követően alig egy szempillantást igényelt, mielőtt közvetlenül fölém tornyosulva állapodott meg előttem. Munkáját megsegítve merészkedtem közvetlen közelébe, boldogan fogadva a nyakam köré kulcsolódó tetovált karok párját. A szívet megformáló motívumot nedves csókommal ajándékoztam meg, elveszve a melegségben, mit Harry teste nyújtott.

Ujjai szőke fürtjeimnek valamelyest rendezetlen erdejébe szántottak tarkómnak magaslatában, ezzel azonosan én megkapaszkodtam lapockáiban. Telt rubinjai halántékomon szórták el nedves pecsétek millióit, később pilláinak cirógatását fedeztem fel jólesően borzongó bőrömön. Mintha életem múlott volna közelségének elvesztésén, úgy szorítottam őt magamhoz erős törzsénél fogva. Hasa sajátomnak préselődött, szívének intenzív dobbanásait jobb mellemen éreztem levetülni. Az orromból kiszökő forró levegő a nyakán húzódó eret korbácsolta fel, amint nem voltam rest elrejteni arcomat  a terület környékén. Nehéz sóhajokat vétett, szavak nélkül tanúskodva arról, az egymás társasága nélkül átvészelt vasárnap számára is épp oly kínzóan hatott, mint szerény személyemnek. Hátán lassan simítottam végig, viszont ő nem eresztett. Fölém tornyosult ugyan, dominanciát mégsem követelt gyengédsége nyomán.