Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

39. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

Kedvesem gardróbszekrényének tükrében oly mértékig szemrevételeztem magam, mintha csak ama kritikusokat testesítettem volna meg, kik a mai nap folyamán szándékozták véleményezni Szerelmemnek műveit. A részemről is ismeretlen külsejű portrék puszta gondolatára is görcsnek szorítását tapasztaltam gyomromban, habár eme érzelem a pozitív emóciók táborát erősítette, mintsem a negatív családba tartozzon. Szőke loknijaimat gondosan rendezgettem el ujjaimmal, melyek momentán még pusztán egy narancssárga póló fedte vállamra omlottak, palástolva melleimnek kicsiny, egyben lapos voltát. Egykoron sem nyilvánítottam volna ki, miszerint elégedetten néztem a területre, habár elhalt terhességem során kebleim végképp elvesztették feszességüket, melyből adódóan sohasem lettem volna képes újra megmutatni azokat Harry-nek, bármily módon is vágyott rá.

Megelégelve azon undort, mi lelkemre telepedett részemről tolerálhatatlan alakom látványa okán határoztam a helyiség elhagyása mellett, ugyanis - amennyiben emlékezetem nem űzött csúf játékot velem - Angyalom éppen arcának lecsupaszítása végett időzött a mosdókagyló felett, borotvájával szántva át bársonyos bőrén. A csípőmet lazán körbeölelő farmernadrágot feljebb vontam a területen, eztán kimért lépteim során közelítettem meg a nyitva pihentetett ajtót. A délelőtti órákban már-már szokatlan világosság élesztette újra azon borongós mennyboltot, melyet a Nap iparkodott valamelyest vidámságra bírni a felhők paravánja mögé szorulva. Mezítelen talpaimmal a földszinti folyosón húzódó hajópadlóra léptem, akkor az csendesen megnyikordult testsúlyom alatt. A lakás belterében eluralkodó csendességbe máris édes melódiaként szállt fel Harry reszelős hangja.

- Megjutalmazol egy csókkal, Cica, amiért még egyetlen vágást sem ejtettem az arcomon? - kedv teli kérdésétől kuncogásom szólalkozott fel.

- Máris megyek, Mackó! - amint e szavak elhangzottak, nyomban beléptem a fürdőszoba küszöbén.

Szívemnek őrzője a falra szerelt polcot megkoronázó tükör előtt ácsorgott, míg részemről imádni valónak megítélt grimaszokat produkált. Ujjai között határozottan szorította borotváját, melynek pengéjével alig észrevehető borostáját óhajtotta eltávolítani állkapcsának éles ívéről. Szabad kezével megsegítette munkáját, ahogy bőrét olykor némiképp meghúzva szabadította fel a kezelésbe vett területeket. Felsőtestének meztelensége tüstént felkeltette érdeklődésemet, ugyanis már csaknem öt hét telt el azóta, hogy három év után ismét szerelmünknek testi beteljesülését kezdeményeztük. Azóta csaknem minden egyes nap arra gondoltam, mikor lett volna a legalkalmasabb valamiféle gesztussal fellobbantani vágyait, ellenben kislányának létezése megnehezítette dolgomat. Ugyan szavakban akarva sem tudtam volna megfogalmazni, mily módon éheztem minden egyes porcikájának megízlelésére, mégis akár örök életemre képes lettem volna nélkülözni ezt, amennyiben Maggie napjaiba az boldogságot hozhatott.

A férfi szemmel tisztán kivehető gerincferdülése helytelen testtartásra kényszerítette őt, bár számomra ettől függetlenül sem létezett nála vonzóbb és gyönyörűbb teremtés. A lapockáit keretező izmok minden egyes alkalommal megfeszültek, mikor karjának mozgatása során borotválkozott meg. Kielégítetlenségemtől szenvedő íriszeim egészen derekáig vándorolva állapodtak meg a szürke melegítőjének anyaga felett megtalálható kicsiny mélyedéseken, melyeket alig fél órával ezelőtt még csókoknak százával illettem, iparkodva felébreszteni fáradtsága révén éppen csak elszenderülő Hercegemet. Fenekének szép vonulatai kirajzolódtak a kopottas textília alól, ahogy bal lábára helyezte súlya megtartásának jelentősebb hányadát, ekkor gyomrom mélyén lepkéknek százai láttak hozzá az eszeveszett száguldáshoz, felperzselve véremet.