Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

86. Fejezet

A műbőr borítással bíró szófa bágyadt izmaimnak nyújtott üdítő kényelmet eme szombat reggeli korai órákban. Ugyan elmém visszavágyott Kedvesem karjai közé, hogy ágyunknak biztonságában hajthassam álomra fejemet, kezemet a kis Manócska hátán pihentetve, ellenben életemnek másik értelme, ki kellően gömbölyödő pocakomban pihent, megnehezítette dolgomat. Egészen azóta éberen időztem, hogy hajnali fél hat tájékán a vécékagylóra ülve kényszerültem kiüríteni feszülő hólyagomnak tartalmát. Szükségleteimnek kielégítését követően nem óhajtottam ismét hálószobánknak sötétségébe burkolózni, nehogy bárkit is felébresszek esetleges újabb távozásommal. Amint meglepő vizelési ingeremre hivatkozva kikecmeregtem a matrac nyújtotta puhaságból, Harry mély morgásával jelezte, a mellső végtagjai között észlelhető melegség eltűnését cseppet sem szándékozta tolerálni még tudatlan állapotában sem.

Ujjaim kereszttüzében a Szerelmem legjobb munkáit magába foglaló mappát tartottam, melynek színes lapjain a karrierjében fénypontnak titulálható magazincímlapok, valamint fotósorozatok sorakoztak a legelső naptól egészen eme szombatig terjedően. A szőke szemöldökeim között fellelhető bőrfelület mély ráncokat fogadott magába elmerengésemben, melyen koncentráción alsó ajkamnak gyengéd becsípésével is erősítettem. A kanapé karfájának támaszkodtam hátammal, s bal térdemet készségesen húztam fel, amily mértékben csak várandós hasam azt lehetővé tette. Rendezetlen fürtjeimet még ma hajnali feleszmélésemet követően hanyag kontyba fogtam össze fejemnek tetején, habár figyelmetlen munkám eredményeként egy rövidebb lokni halántékomnak csiklandozásával lett felruházva. Mindössze Angyalomnak fekete pólója fedte testemre felhúztam azon rózsaszín kötött takarót, mi a heverő támláján lelt becses helyre a nap huszonnégy órájában. Hófehér bugyim melegítette alsóbb tájaim olykor megsajdultak, rendre emlékeztetve, éppen áldott állapotban tengettem perceimet.

Füleimbe halk ásítás, továbbá kimért léptek keverékének melódiái szálltak, ám néhány pillanat erejéig még nem szándékoztam feleszmélni a képekre való összpontosításomból. Ujjaimmal finoman fordítottam át a tárgyat, hogy annak hátoldalán is alaposan végiglegeltethessem enyhén ködös tekintetemet. A mezítelen talpak keltette monoton szimfónia egyre csak felerősödött ütemként teremtett alapzajt a nappali helyiségében egyenletes lélegzetvételeim társául szegődve, később hallottam, egy reszelős hang nevemen szólított. Ugyan nyugalmasan zakatoló szívem arra ösztökélt, tiszteljem meg látószerveimnek súlyával Életem szerelmét, mégis oly mértékben elkalandoztam, tudomást sem szereztem jelenlétéről egészen addig, míg mellém nem ért.

- Édes? - érdeklődő megszólításától enyhén megingattam fejemet, majd felsandítottam a termetes férfira.

Részemről makulátlanság jellemezte testét aligha szándékozta elfedni valamivel a júniusi  időjárásra való tekintettel, hiszen kizárólag hófehér bokszeralsója képezett falat élénk fantáziám előtt. Az ablakon betörő Nap erős fénye megcsillant minden egyes sötét mintázaton, mi enyhén borzongó bőrét ékesítette, emellett a karjain, hasán, továbbá mellén mesterien rajzolódtak ki masszív izmai, melyekbe napról-napra egyre inkább beleszerelmesedtem. Az illető magas homlokára úgy kushadtak rá selymes fürtjei, mintha valaki szánt szándékkal lapította volna le őket a területre, noha azoknak arrébb hessegetésére nem szándékozott időt fecsérelni. Kézfejének sápadtságán serényen ütöttek át erezetének tág vonulatai, ekkor akaratom ellenére is fogaim közé szorítottam enyhén sajgó alsó ajkamat, amint tanúja lehettem a történéseknek. Személyemnek gyakran örömet okozó hosszú ujjaival az intim tájait elfedő anyag nyomára lelt, hogy azt csípőjén feljebb vonhassa.

Visszafogott kuncogása elárulta számomra, a bensőmben ébredő forróságról nyomban tudomást szerzett, így orcáim tüstént vöröses pírnak áldozatává válhattak. Az éppen eltulajdonított magazincímlapot sebesen emelkedő, majd süllyedő mellkasomra fektetve hagytam, hogy felszabadult tenyerem arcomra nehezüljön, enyhítve zavaromon, ámbátor  sajnos nem kísérték sikerek igyekezetemet. Hercegem megtámasztotta egyik karját a szófán, közvetlenül fejem mellett, eztán a lehető legközelebb merészkedve hozzám esedezett reggeli megszokott csókunk után. Amint ajkaink érzékien összeolvadtak, kezemet a tegnap este folyamán alaposan megborotvált állkapocsra helyeztem, hogy hüvelykujjam állának csúcsán állapodhasson meg. Az Adonisz pillái röpke momentumok erejéig csiklandozták meg a szemeim alatt húzódó bőrfelületet, mielőtt diszkréten elhúzódtam volna tőle.