Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

52. Fejezet

Az éjszakai órák leple alá rejtőző folyosón afféle sötétség honolt, melynek fátylán átlátnom valódi kihívásnak minősült. Fáradtságnak súlyát elszenvedő szemeimet alig bírtam nyitva tartani, mégis éberen kellett rálelnem Múzsámra, kinek helye már kihűlve heverészett mellettem a matracon. Kizárólag Maggie volt az, ki társaságomat képezte a fekvőalkalmatosságon, ahogy hátán elhelyezkedve címezte a mennyezetnek az ajkai között fellelhető rés közül kiszivárgó szuszogás melódiát. Ujjaival erősen szorította takarónknak meleg anyagát, egészen hasáig vezetve fel a textíliát, továbbá párnámat is kisajátította magának, tőlem távol eső karjával ölelve azt bordáihoz. Mezítelen lábaim megkísérelte lépteim csendes nyomokat hagytak a hajópadló teljes hosszán, míg a füleimnek ütköző csendes hangokat követtem, akár egy térkép útvonalát.

- Amint lesz alkalmam, megemlítem, és fel foglak hívni. - Daenerys oly halkan beszélt, olykor szavainak kiértése érdekében intenzíven hegyeztem hallószerveimet. - Több alternatívát is kidolgoztam, így nem tudom, melyiket fogja választani. - a részemről ismeretlen tematikát körbeölelő mondatok vonzottak magukhoz.

A nappali légterébe lassan andalogtam be, melyen helyiségben pusztán az ablakon betörő Hold gyenge fénye teremtett némi világosságot. A bútorok különféle árnyalatban tündöklő körvonalai momentán ugyanazon egybefüggő fekete tónust magukra öltve olvadtak egyetlen testté, illetőleg a plafon, s a falak sík felületként pompáztak, mintha pusztán a világ szélére érve néztem volna le a homályba. Párom az egyik fehér fotelon ücsörgött, oldalát villantva meg előttem pozitúrájából adódóan. Szőke fürtjei mellei elé omlottak, amily tökéletes testrészek a világos póló áttetsző szövete mögött időztek. Ugyan aligha nevezhettem volna élesnek látásomat álmosságom eredményeként, mégis felkeltette figyelmemet, kezében éppen telefonját szorongatta, hallgatva a vonal túlsó feléről érkező egyén minden egyes szavát.

- Baby, miért nem alszol? - kérdésem reszelősebben csengett a vártnál.

Szerelmem enyhe rémület elszenvedőjeként csóválta meg fejét, míg szabad tenyere mellkasára vándorolt szíve pánikszerű ütemének lecsillapítása végett. Zöldes árnyalat uralta ékkövei személyemre találtak a sötétségben, ahol kizárólag egy fekete alakot testesíthettem meg számára. A hívófél türelmét finoman kérve helyezte a készüléket hasához, hogy annak hangszóróját eltorlaszolva lehetetlenítse el a részemről ismeretlennek megítélt illető számára az esetleges hallgatózást, később feltápászkodott a fotelből. Az ujjai által továbbra is szorongatott mobilt végül a karosszék párnájára toloncolta, eközben én elsepertem a pilláimban megkapaszkodó hajszálakat, azokat füleim mögé tűrve.

- Mindjárt megyek, Kicsim. - bizonygatását eleresztve fülem mellett láttam faggatózásomhoz.

- Kivel beszélgetsz az éjszaka közepén? Ennyire sürgős, hogy a lányunkat és engem is magunkra hagysz az ágyban? Mi olyan fontos, amit nem lehet holnap megbeszélni? - hangom oly mély volt, mint talán még sohasem, így torkomat megköszörülve lágyítottam a melódiákon.

- Ígérem, hamarosan elmondok mindent. - mindössze ennyivel nyugtázta kérdéseimnek sokaságát. - Megyek aludni, csak egy percet kérek! - mutatóujját maga elé emelve demonstrálta a számot.

- Megvárlak itt. - jelentettem ki, átlépve a helyiség alacsony küszöbét. - Ha most visszafekszem, ismét itt ragadsz akár órákra is, szóval együtt megyünk vissza. - karjaimat ragaszkodásom jeléül fontam egybe fedetlen mellizmaim előtt.

- Jó. - a sötétség ellenére bólogatását pillantottam meg a Hold fénye alatt. - Csak elköszönök. - a fotelhoz hajolva kaparintotta meg telefonját, amit később füléhez emelt. - Wyatt? - a férfi neve ismerősen csengett, ekkor ráeszméltem, gyermekem említette napokkal ezelőtt. - Most mennem kell, de holnap lesz rá esély, hogy bővebben kitárgyaljuk a részleteket? - gyomromban görcs keletkezett, noha eme érzelmet tüstént eltiportam annak tudatában, Szépségem sosem támadott volna hátba, ezáltal féltékenységem alaptalan lábakon nyugodott. - Rendben. Jó éjszakát neked is. Szia! - utolsó szava csendesen halt el, mielőtt a készülék kikapcsolása mellett határozott.