Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

20. Fejezet

- Megcsaltalak. - az ajkaim közül elhangzó szó saját szívemet szaggatta darabokra.

Alex a vécéülőke tetején ücsörögve - mintha pusztán egy szobor képében tekintett volna vissza rám - dermedt meg minden egyes izmával. Lefagyása oly mértékig hágott, aminek következtében talán még a frissen beszívott oxigén is tüdejében ragadt. Néhány másodperccel ezelőtt arcának vonalába emelt keze remegett azon idegtől, mi a férfi lelkén nyugodott, továbbá szemei hatalmasra kerekedve láttak hozzá a csillogáshoz, feltételezhetően előhozakodni kívánó könnyeiről árulkodva. Tenyerét bármiféle előjel nélkül simította fel mellkasára, mi ezt követően rendezetlen ütemben emelkedett, majd süllyedt. 

Hirtelen vallomásom afféle tehertől szabadította meg egész voltomat, amiből adódóan a lehető legmélyebb sóhaj kieresztésére vállalkoztam, bensőmben mégis fájdalom éledt vőlegényem szenvedésének szemtanújaként. A szerelem, mi egykor összekovácsolt bennünket, egy ideje elhalványodva égett pusztán bennem, noha aggodalmam, törődésem, valamint szeretetem nem szűnt meg kedvesem irányába. Akármily módon harcoltam, gyengeségemnek folyói szemeimből kicsordogálva szántottak végig vörösen égő orcáimon, mégis felegyenesedve vesztegeltem Alex személye előtt, megtisztelve őt maradásommal, bármily reakció is tört fel belőle.

Arcával a föld felé tekintett váratlanul, míg fejének megcsóválása mellett döntött. Pillái lassan csukódtak le, vállai megrökönyödtek. Ahogy az egyénre tekintettem, egy váratlanul megmutatkozó roncsot láttam magam előtt, ki hajdanán én is lehettem életem szerelmének elhagyását követően. Azon érzelmek, melyek lelkét nyomorgatták, ábrázatára telepedve biggyesztették le ajkainak mindkét felét, ennek tetejében a nyakának oldalán húzódó erek is jelentősen megduzzadtak. Képtelen lettem volna meghatározni, mégis melyik emóció élvezhette ki dominanciáját az illető felett, bár a harag, egyben csalódottság egyvelegére gyanakodtam.

- Bárcsak ne kellene szeretnem téged! - hangja csendesen űzte el ama szótlanságot, mi kettőnk közénk telepedett. - Ha nem éreznék semmit irántad a puszta szexen kívül, most nem szenvednék el ilyen pokoli fájdalmat. - orcáján csillogó könnyek sorakoztak, mégis visszafogta azokat.

Próbáltam ajkaimnak mozgatásával felelni mondandójára, bár tisztában voltam a ténnyel, semmiféleképpen nem segíthettem volna szíve terhének leemelésében. Fejét továbbra is a fekete csempeburkolat irányába lógatva demonstrálta, mily mértékben szökött ki az élet iránti vágy barna ékköveiből, eközben ujjait harsányan ropogtatta ölében. A testét fedő szürke melegítőalsóra egy kósza csepp hullott, elsötétítve az említett anyagot, a férfi mégsem hagyta felszínre törni gyengeségét. Kezével futólag itatta fel a pilláin megülő sós zamatú gyöngyöket, majd szipogásával tarkította mozdulatát.

Vele ellentétben én képtelen lettem volna egy képzeletbeli karakter álarca mögé rejtőzni, s érzelemmentes vonásokkal kémlelni Alex ábrázatát, hiszen a bűntudat kalapácshoz hasonló módon tördelte szét azon halvány szeretetet, melyet saját egyénem irányába címeztem, helyét átnyújtva a merő gyűlöletnek, s megvetésnek. Mellső végtagjaim hátam mögött bujdostak, ellenben könnyeimmel, amik a felszínre osonva szántottak végig orcáimon. Szempilláim elnehezültek arra sarkallva, hogy íriszeimet sötétségbe burkoljam. Dobhártyáimnak közelében ismeretlen eredetű lüktetést fedeztem fel, amily impulzus belső magját megvizsgálva ébredhettem rá, miszerint rendetlenkedő szívem dobbanásai szűrődtek ki torkomnak összeszűkült alagútjából.

- Ismerem őt? - vőlegényem rideg kérdése halkan zengett a fürdőszoba falai között.

- Néhány szót váltottatok eddig. - tájékoztattam őt ajkaim remegésének keretében.