Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

59. Fejezet

Mai munkaruha gyanánt egy fekete kapucnis pulcsi mellett tettem le voksomat, melyen darab alatt néhány lyuktól tarkított, ám kedvenceim között számon tartott fehér Rolling Stones pólóm virított. Eme reggelen semmiféle késztetést nem éreztem arra, hogy kicsípjem magam egy egyszerű gyerekzsúri fotózáshoz, ezáltal nadrágot illetően rendkívül alul adva aggattam testemre egy afféle sötét csőfarmert, melynek két térdét méretes szakadás csúnyította el. Annak tudatában, kizárólag egy homoknak árnyalatában tündöklő bokacsizmát szándékoztam lábaimra ölteni, hosszabb zoknit választottam ki gardróbomból ama sötétségben, mi a hálószobára borult. Kislányunknak ütemezett szuszogása nyugalmat kínált fel lelkemnek, hiszen éreztem, e szombati nap máris szép álmokat tartogatott számára. Oly óvatosan lépdeltem ki a helyiség ajtaján, mintha egy sárkány szunyókált volna odabent, bármikor készenlétben állva a támadásra.

A folyosón kimérten vezetett utam. Ugyan semmiféle információt nem birtokoltam arról, Szívemnek Hölgye pontosan hol is időzött, mégis úgy sejtettem, talán az étkezőt választotta meg jelenlegi tartózkodási helyének, ezáltal célpontomként jelöltem ki a szóban forgó helyiséget. Ujjaim pillanatnyilag nélkülözték bármiféle lakk, avagy ékszer viselését, ebből adódóan mindössze ama gyűrű ölelte körbe a jobb középső egyedet, mely Szerelmemmel való összetartozásunkat szimbolizálta annak "D" betűt formáló köves berakásával. Alkalmasint tíz-tizenöt másodpercet vehetett igénybe, mire édes mormogásnak zaja szökött füleimbe, térképként vezérelve engem a lakásban. Feltételezésemmel nem is járhattam volna helyesebb ösvényen, ugyanis Daenerys csendes motyogása a részemről megközelíteni vágyott szegletekből származott. A mogyorószínű ajtót a konyhán át közelítettem meg, s máris megtorpanhattam az alacsony küszöb előtt.

A Szőke Szépség az asztalnál ücsörgött, közvetlenül velem szembe fordulva párnázott székén. Könyökeit lomhán támasztotta le a fa bútorlapra, karjai közé engedve reggelijét, mi egy rendkívül gusztusosan elkészített szendvics keretében tekintett vissza rám. Vékony ujjai között papíroknak halmát szortírozta, finoman csúsztatva a már elolvasott darabokat közvetlenül a porcelántányér mellé. Mesésen zöld árnyalatnak örvényét magába rejtő szemei átható koncentráció keretében követték végig a hosszú sorokat, mindeközben csókoknak millióival elhalmozni vágyott ékkövei artikulálatlanul mozogtak egymáson hangos felolvasásának következményeként. Lélegzetelállító testét hófehér atlétám kivételével nem palástolta más, ám annak áttetsző, egyben lenge szövete nem állított túlságosan nagy gátat fantáziám elé, ezáltal minden porcikája, melyet kínzóan hiányoltam, tökéletesen kirajzolódott előttem. Alsó ajkam önkénytelenül kúszott be éles fogaim közé, mikor egy vörös alsóneműt fedeztem fel csípőjének fogva tartójaként. Az elől csipkézett francia bugyi ültében is fantasztikusan illeszkedett a lány alakjához, kellő kényelemmel szolgálva pocakja számára.

- Mit olvasol ilyen szorgalmasan, Baby? - kérdésem felhangzásakor rémület fűszerezte sóhaja szólalkozott fel, s egyik tenyere mellkasára kúszott szíve rendezetlen ütemének enyhítése végett.

- Uram atyám! - hüledezett, rám szegezve íriszeit, ekkor egy, a homlokáról lepergő verejtékcsepp volt az, mi magára vonta figyelmemet. - Kérlek, sose ijessz meg ennyire még egyszer! - fejét csóválva próbált higgadt maradni.

- Sajnálom, Édesem. - lépteim felé közelítettek. - Nem gondoltam bele, hogy a síri csendben váratlanul csapok zajt. - mindössze néhány méter választott el bennünket egymástól, ebből fakadóan azt nyomban lecsökkentettem.

- Csak átfutottam a számlákat, meg az adóbevallásainkat. - tájékoztatott, felelve előbbi kérdésemre. - Szerintem van egy kis gond a te bevallásoddal. - mielőtt folytathatta volna mondandóját, tenyereimet az asztalon letámasztva ereszkedtem le hozzá egy, az ajkairól elcsenhető reggeli csók érdekében, amit nem volt rest nyomban viszonozni.