Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

13. Fejezet

A mélyfekete Range Rover anyósülése afféle kényelemmel árasztott el, mit már régen nem érezhettem, ugyanis Alex-szel közös tulajdontárgyainkban nem szerepelt egyetlen jármű sem, mi gyorsabban haladt egy egyszerű utcai biciklinél. Hátammal a párnázott támlának igyekeztem nehezülni, habár a minden egyes porcikám felett eluralkodó feszengés okán képtelen voltam ellazítani merev izomzatomat. Barna íriszeimmel - melyekben a visszapillantó tükörből megítélve erőteljes zöldes árnyalat csillogott napról-napra egyre csak élénkebb tónusban éledve fel - egész utunk során a szélvédőn túlra tekintve szándékoztam információkat szerezni arról, mégis melyik forgalmi dugó kellős közepén vesztegeltünk Harry házától pusztán két saroknyira.

Kezeim kocsonyához hasonló remegést produkálva pihentek meg combjaimon, amily testrészeket fekete csőnadrágom melegített fel az október kínálta hideg levegőben. Ujjaim oly sebesen malmoztak egymással, mintha ezen egyetlen mozdulatsor lebonyolítása szimbolizálta volna életüknek legfőbb, s legjelentősebb célját. Élesen, valamint formásan megreszelt körmeim gyakorta egymással érintkezve keltettek aprócska morajokat, habár eme nesz eltörpülni látszott a rádió ontotta kellemes dallamok dominanciája mellett. Szőke fürtjeim ízlésesen keretezték sápadt orcáimat, amennyiben ujjaimmal nem óhajtottam némiképp hátrébb toloncolni azokat fejemnek tetején.

Az angyal smaragd ékköveivel hozzám hasonlóan térképezte fel környékünket a sofőr ülésben időzve, míg tenyereinek fogságába zárta a kormánykerék műbőr borítását. Miként szemeimnek sarkából észrevétlenül, de irányába pillantottam, eszmélhettem rá, miszerint vonásait afféle ingerültség terhelte le, aminek köszönhetően perceket igényelt csupán hangjának kieresztése is. Háta a támlának simult egyenes tartást biztosító ülése folyamán, azonfelül mellkasa rendezetlen ütemben emelkedett, s süllyedt fekete ingének szövete alatt. Kezdetleges arcszőrzete afféle férfias, illetőleg érett külsővel ruházta fel hajdani vőlegényemet, amily látvánnyal képtelen lettem volna hosszan elnyúló évek után is betelni. Kizárólag arról álmodoztam, hogy egyetlen ujjammal, de végigsimíthassak az érdes felületen, akárcsak egykoron, egymás mellett megélt reggelink képében, mikor az illető ébresztése felé mutattam némi hajlandóságot.

- Menjetek már! - mérgelődése folyamán gyűrűk ékesítette ujjaival megszorította a kormányt, noha eredmény nem született e megmozdulásból.

- Ne idegeskedj! - kérleltem csendesen.

- Sajnálom. - mentegetőzött rögvest.

Kezei lemondóan csúsztak le a volánról egészen ölének menedékébe, ahol pár momentum erejéig megpihentette a tagokat. Tekintetemmel combjainak izmos mivoltára leltem, csendesen azon tépelődve, vajon ismét szívesen fogadott volna-e a testrészeken ücsörögve, mint akkoriban a heverő biztosította idilli pillanatainkban. Eme gondolatoknak hadától szívem fájdalmasan facsarodott össze annak tudatában, személyemnek Alex ölét kellett ostromolnia, amint hazakecmeregni szándékoztam hajdani otthonom falai közül. Látóterembe egy kéz váratlanul lopakodott be térdemnek tájékán, ahogy - sejtéseim szerint - Harry azon morfondírozott, megsimítsa-e a területet.

Tüdőm magában marasztalta az éppen beáramló friss levegőt, ahogy azért imádkoztam, hadd érezzem meg a férfi tenyere kínálta melegséget, viszont valamiféle bátortalan sugallatból eredően a mesés teremtés változásokat eszközölt eredeti terveiben, mikor mellső végtagját mellkasához vonta. Ajkaim csalódottan görbültek lefelé, valamint sóhajom is arról árulkodott, mily kelletlenül érintett engem a sofőr ülésben időző illető félszegsége, holott lelkem nem telhetett volna meg efféle emóciókkal Alex létezésének tényében. Szemhéjaim íriszeimet sötétségbe burkolva csukódtak le erőteljes koncentrációmnak ügyében, míg azon tépelődtem, mivel is lettem volna képes enyhíteni a kettőnk között lebegő mérhetetlen feszültségnek sűrűségén.