Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

29. Fejezet

Szerelmem otthona előtt úgy ácsorogtam, akárcsak egy teljes egészében megtöltött szemeteszsák, mi a konténer megérkezésére várt. Nem pusztán a mai, feketének árnyalatában uralkodó öltözetem okán alacsonyítottam le magam ily negatív dolgokhoz, hiszen lelkületemet hasonlóképp jellemeztem volna. Amióta értesültem a tényről, mielőbb pénzhez kellett jutnom, hogy zavartalan kapcsolatban élhessek az Angyallal, az alvás is távol kívánta tartani magát feszült kedélyállapotú személyemtől. Nyúzott vonásaim zaklatottságomról árulkodhattak, én mégis széles mosoly társaságában köszöntöttem Kedvesemet, amint ő kitárta előttem otthonának bejárati ajtaját.

Ábrázata afféle örömtől sugárzott, mintha kizárólag rám várt volna a kettőnk által megbeszélt időpontban, habár tisztában voltam a tényekkel, kislányának nevelése intenzívebben vonta el figyelmét megérkezésemről. Egyetlen szó megformálására sem szándékoztuk fecsérelni drága időnket, a férfi karjai máris határozottan, mégis csodálatos gyengédséggel vontak a lehető legközelebb kemény mellkasához. Mielőtt éhezéstől sújtott ajkainknak lágy táncába temetkeztem volna, tenyereimmel frissen borotvált orcáit fogtam közre, hogy a smaragd szemei alatt húzódó bársonyos bőrfelületet szeretetem jeléül becézgethessem. Soha életemben nem adódott alkalmam afféle felejthetetlen csókokban részesülni, mint amelyek Harry ajkairól származtak, ugyanis senki sem volt képes fellépni azon magas lépcsőfokra, ahol ő ácsorgott egészen azóta, mikor ellopta szívemet, s sajátja mellé zárta.

Mihelyst rubinjaink szerelmesen találkoztak össze egy rövid, mégis felettébb érzéki csók erejéig, ereimben az adrenalin bombához hasonlóan robbant fel, létező összes porcikámat felforrósítva. Élénk sejtjeim bekebelezni óhajtották az Angyalt, gyermekére való tekintettel mégis türtőztetni kényszerültem magamat, s elfojtani vágyaimat a lehető legmélyebb pincéjébe testemnek. Hercegem lassan simított végig oldalamon kabátomnak anyagán át, mielőtt csípőmben megkapaszkodva teremtett volna kicsiny űrt arcunk között. Orrom hegyére nedves puszit hintett, mielőtt rálelt csuklómra hosszú ujjaival, felhőtlen derűt csalva ezzel arcomra.

- Szia! - köszöntöttem őt illedelmesen, melyen gesztusomat édes nevetésével nyugtázta.

- Szia, Baby! - súgta, később egy végső csókot csent ajkaimról, így azt nem voltam rest tüstént viszonozni.

- Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? - szegeztem neki kérdésemet menten, ki sem fejtve saját gondolatmenetemet.

- Édes, készen álltok mind a ketten. - nyugtatásom reményében szeretgette meg fenekemet.

A férfi testét szürke melegítőjén kívül semmiféle ruhadarab nem palástolta a novemberi hideg időjárás elől, ezáltal saját mellkasomnak préselődő mellbimbói megdermedtek testem melegének ellenére is. Tenyereimet, melyek továbbra is Harry arcán időztek el kényelmesen, lejjebb tereltem izomzatának irányába, ekkor ujjaim között kikukucskálhattak mellkasának ékkövei. A tetoválások, melyeket bőrömmel érintettem, borzongóan nyugtázták mozdulataimat, mindeközben két forróságtól felfűtött ajkat fedeztem fel homlokomnak különféle szegleteire nyomódva, ahogy Szerelmem nedves pecsétjeinek sokaságával ajándékozott meg. Mielőtt túlságosan is belefeledkezhettem volna az Angyal testi közelségébe, ujjaival rálelt sajátjaimra, majd a tagokat készségesen egymásba fűzve távolodott el tőlem.

Ekkor eszmélhettem rá a tényekre, mindössze egy-két perc választott el engem a Maeghan-nel történő tényleges megismerkedéstől, amiből fakadóan gyomromban kelletlen érzelmek éledtek. Az említett szerv jó néhány fájdalmas bukfencet vetve teremtett hányingert összeszűkült torkomnak egész kiterjedésében, továbbá nyelőcsövemben is maró savat fedeztem fel. Ugyan én voltam az, ki Maggie életének állandósságába szándékozott avatkozni, mégis saját szervezetemben észlelhettem az aggodalom, egyben pánik örvényeit, miként azok minden egyes sejtemnek szétmarcangolásán dolgoztak. Ujjaimmal a lehető legerősebben szorítottam meg Harry kezét, ezzel óhajtva tudtára adni, én cseppet sem álltam készen e találkára. A férfi mit sem törődve érzéseimmel vezetett be engem előszobájának kicsiny légterébe, hogy szabad mellső végtagjával becsukhassa előttem az ajtót. Iparkodtam nem körbetekinteni a négy fal között, hiszen annál intenzívebben tört volna rám félelmem, minél egyértelműbben döbbentem volna rá, éppen a kislánnyal azonos épületben tartózkodtam.