Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

21. Fejezet

A magasan található mennyezet közvetlen közelében kiépített hangszórókból mai slágereknek egyvelegei szűrődtek ki, némi hangulatot alapozva meg a lebuj szűkös falai között. A már-már részeges állapotba került fiatalok, vagy éppen idősek a falak között felhangzó dallamok szerint táncoltak ülőhelyeiken, olykor egészen a földig hatolva mozdulataikkal. Azon asztalok, melyeket korábban kolléganőm, Missie gondosan letakarított, momentán már különféle piák kifröccsent cseppjeitől eltorzulva bűzölögtek, alkalomadtán orrjáratomat ingerelve erőteljes szeszes esszenciájukkal. Eme szag mellé olykor a cigaretta füstjének fullasztó fehérsége társult újra, s újra kényszerítve gyomromat egy száznyolcvan fokos fordulat megtételére. Talán a lelkemben tomboló kámfor okozta eme rosszulléteket, amennyiben nem a gondolat, melynek keretében meghozott döntésemmel örök életemre elvesztettem az Angyal társaságának legparányibb mértékét is.

- John, menj haza! - Missie vékony hangja csendült fel jobb oldalamról. - Nem éri meg itt töltened a napot, és lerészegedni. - úgy véltem, szavait megkésve címezte a már ittas állapotú férfi felé.

- Miért, menjek inkább haza a ribanc asszony feleségemhez? - vendégünk szavai olykor megformálatlannak bizonyultak.

Fejemmel lassan tekintettem a két fél irányába néhány pillanat erejéig felfüggesztve tevékenykedésemet, aminek keretében éppen a pult tetejét tisztogattam meg az ott megállapodó mogyoróhéjak hadával szemben. A kezemben szorongatott törlőruhát a faanyagra helyezve szenteltem minden figyelmemet kolléganőmnek, valamint ügyfelének. A férfi őszes tincsei ismerően csillantak meg szemeimben, habár az illető vonásai sem ígérkeztek idegennek. Azon vendégünk, ki mindössze néhány alkalommal látogatott e ide iszogatás céljából, most minden óráját eme épület falai között töltötte szíve fájdalmának enyhítése érdekében. Bánatának pontos okáról semmiféle információ nem állt birtokomban, mégis képes voltam megállapítani, vonásain mérhetetlen csalódottság terhe ült.

Mai öltözete rongyos külsőt biztosított számára, ugyanis lábait egy szöszök millióinak otthonául szolgáló melegítőnadrág melegítette a novemberi hideg időben, emellett felsőtestén lyukacskáktól ékes kabátja pihent. Annak kioldott gombjai közszemlére bocsátották hófehér pólójának anyagát, melyen szövet sárgás zsírfoltoktól csúnyult el nyakának, illetőleg mellkasának tájékán. Arcán több napos borosta növekedett hébe-hóba őszes szálaktól tarkítottan. Alkoholtól egykoron még szűz ujjai között hatodik felesét szorongatta, ügyet sem vetve első piával történő találkozására.

- Inkább itt iszok, mint hallgassam a feleségem sajnálkozását. - állította, a kezében pihenő felest ledöntve már jól megedződött torkán.

- Mi történt, John? - érdeklődtem diszkréten, egy lépéssel közelebb ballagva a vörös hajú lányhoz.

- Inkább te mondd meg nekem, Deborah! - szólított fel a helytelen név használata során. 

- Daenerys-nek hívják. - kelt védelmemre Missi, amily megnyilvánulását finom mosolyommal honoráltam. 

- Mégis miféle ember képes egy másik személy ágyába bújni, míg az állítólagos "szerelme" húzza az igát valahol? - ujjaival idézőjelet vésett a levegőbe, igazolva ezzel szarkasztikusságát.

Szavai hallatán éreztem, ahogy nyelvem hegyéről a létező összes szó elillant, mi egykoron még ott ücsörgött, ennek tetejében torkomban hatalmas szárazság éledt. A pult tetején pihenő ujjaim megdermedtek akárcsak a jégcsapok, illetőleg tükör hiányába is képes voltam megállapítani, miszerint elsápadt homlokomról forró verejtékcseppek zúdultak le szemöldökeimnek irányába. Orromnak teljes hosszát csiklandozó impulzusok ostromolták az ott végigszántó aprócska gyöngy jóvoltából. Ujjaim remegve szorítottak rá ama köténynek sötétzöld anyagára, mi munkaruhámat óvta meg a különféle szennyeződésektől. Mielőtt sajnálatomnak kifejezésére vállalkoztam volna, egy hatalmas nyelést kíséreltem meg, ám John a tettek mezejére lépve szólalkozott fel megint.