Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

83. Fejezet

A rózsalonc bokrok ágain éledező virágok illata átjárta minden belső zsigeremet, ahogy a növény mellett andalogtam, jobb oldalamnál fogadva szeretettel Drága nagymamámat. A hozzám mérten felettébb alacsony, s már - korára való tekintettel - gyengélkedő nő remegő keze karomba kapaszkodott, mintha pusztán egy menyasszonyt vezettem volna el az oltárig. Ujjai sűrűn szorították meg tetoválásoktól ékes tagomat rövidujjú ingem jóvoltából, honorálva türelmes segítségemet. Szabad tenyeremet nem voltam rest a már eres domborulatok borította egyedre simítani, megszeretgetve szarkalábak tarkította bőrét. Papucsában lassan sétált, szívélyes történetekbe engedve bepillantást néhai nagyapámról, illetve az akkor még csak ifjonc cserjével megvívott csatájáról. Minden szót, mit hallatott, kismillió alkalommal zárhattam már emlékeim közé, mégis úgy füleltem, mint mikor legelőször osztotta volna meg velem e képsorokat.

Smaragd íriszeim egyetlen momentum erejéig terelődtek az udvar hátsó részébe, ahol családom többi tagját leltem fel a teraszt körülülve. Hébe-hóba egybefüggő beszédük monoton hangként szökött hallószerveimbe eszmecseréjük során, ám momentán édesapám volt az, ki nagyobb hangot kért, átvéve a szót Harper-Reese-től. Szerelmemet kerestem minden áron, vajon merre lehetett, ekkor megpillantottam ülő alakját Hilary feje felett. Az egyik kerti székben pihent meg, tenyerét egyre gömbölydedebb pocakján időztetve el gyermekünk simogatásának céljából. A vékony ajkait keretező mosoly talán nem is szélesedhetett volna ki ennél is jobban, ahogy apósának szavait hallgatta, elnevetve magát a vicces emlékek százain. Kislányunkat örömest fogadta maga mellett, noha a gyermek súlya nyomán őt ölébe már nem emelhette be segítség nélkül, így a kis Tündérke az ácsorgás mellett döntött. Kicsiny tenyereit összeütve tapsolt, csatlakozva Jonathan éljenző megnyilvánulásához.

- Kiabált, még az ásót is eldobta. - Nana minden figyelmemet kisajátítva folytatta a történetet. - Még sosem láttam olyan dühösnek azelőtt. - kuncogott fel halkan, smaragd ékköveivel mérve fel ábrázatomat.

- Pedig Papó mindig nyugodt volt. Ha rosszalkodtunk is Hayley-vel, ő csak annyit mondott, "Lassan a testtel!" - idéztem nagyapám szavait. - Emlékszem, mikor felfújta a medencét itt a kert hátuljában, Hayley meg csak úgy belefutott az akkor még bokáig érő hideg vízbe. - húgom emlékére nevettem fel csendesen, azonban nagymamám reakciója a megszokott utat követte, mindössze keservesen sóhajtott tragikusan elhunyt unokája felé érzett fájdalmában, kiről azóta nem beszélt, hogy őt a föld alá engedték koporsójában. - Egyből visított, és rohant is ki, én meg futottam utána a slaggal a kezemben. - mosolyogtam.

- Szeretem a rózsaloncot, de olyan nehéz karban tartani. Nagyon el tud bokrosodni, és olykor már a járdára is rálóg. - panaszkodott diszkréten.

- Nem vagyok olyan virtuóz a kertészetet illetően, mint Papó volt, de szívesen átjövök, hogy megnyírjam neked. - ajánlkoztam, megszorítva törékeny kezét, mi az elmúlt hónapokban jelentősen karcsúbbnak tűnt.

- Nem szeretnélek terhelni, Drágám. - ingatta fejét, ekkor egyszerű csattal rögzített frizurájából egy tincs máris a szabadság megízlelése nyomán tört ki társai közül. - Hiszen édesapa vagy, hamarosan egy csecsemőt kell óvnod majd, és feleséged is lett. - Szerelmem megnevezésének tanújaként dobbant hatalmasat szívem.

- Ez nem teher. - tiltakoztam, lassan ballagva a hölgy társaságában. - Bármikor segítek neked, Nana, hiszen te is mindig segítettél nekem. - állítottam. - Egy csapat vagyunk. - jelentettem ki ellentmondást nem tűrően.

- Ölelj meg, Kincsem, mielőtt még megkönnyezem a vallomásodat! - aranyosan kuncogott fel, karjait szélesen tárva ki mellettem.

Egész testemmel felé fordulva kulcsoltam mellső végtagjaimat a nő nyaka köré, így ő arcával sajátom hajlatába temetkezett. Tenyerei hónom alatt nyúltak el, célpontjukként könyvelve el lapockáimat, melyeket finoman szorított meg. A bőrömön elhintett szeretetteljes puszik valamilyen oknál fogva görcsöt képeztek gyomromban, mit nem rég tölthettem meg némi süteménnyel, melyet Daenerys-szel való frigyünk megünneplésére készített el Todd édesanyja. Az idős hölgy jelentős súlytól búcsúzhatott el az utóbbi időben, aminek okáról semmiféle információt nem birtokoltam. A válaszok hiányának dacára is aggasztott a látvány, s érzet, hiszen minden bordáját kitapinthattam, mikor hasa sajátomnak feszült kontaktusunk eredményeképpen. Lassan húzódott el tőlem, menten feltekintve rám. Az előttem megmutatkozó viseltes vonások aggodalomnak szikráját csiholták fel lelkemben, melyen emóciókon gondterhelt sóhajainak sorai is erősítettek. Úgy sejtettem, valami gond húzódott meg a háttérben, várva, hogy lecsaphasson.