Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

53. Fejezet

A nyúzott vonásokat felvértező bánat, kín, továbbá félelem okán lelkem elnehezült, ennek tetejében az engem éltető szerv csaknem darabjaira hullott. Vendégünk jobb szeme alatt afféle lilás árnyalatú véraláfutás nyomai húzódtak, melyek felettébb fájdalmasnak bizonyultak. Alsó ajkának bal felén mély seb tátongott, melyet alvadt vér ölelt körbe. A pilláin megülő sós könnyek a vörös tónus befestette orcánkon csordogáltak végig, pusztán ekkor döbbentem rá, az egykoron egyenes vonalat követő orr napjainkban már ferde síkban vetett árnyékot a megviselt, s sápadt ábrázatra. A beesett arcot keretező fekete tincsek elvesztették természetes fényüket, afféle hatást kelve, mint akikből kihunyt az élet lángja. A megviselt teremtés minden porcikája remegett, ahogy ujjai görcsösen kapaszkodtak meg bordó bőröndjének fogantyújában. Lábbeli gyanánt egyszerű fekete tornacipő mellett tette le voksát, mi a járdát fedő latyak áldozatává esve ázhatott át. A karcsú combokat melegítő jóganadrágot lyukak tarkították, ám néhány szakadást a kibővült fehér póló gondosan elakart.

- Alice? - ledöbbenésemnek fintora megjelent arcomon.

- Harry itthon van? - alig hallottam hangját, ugyanis a torkát feszítő gombóc útját állta szavainak.

- Igen. - bólogattam hevesen. - Gyere be! - az ajtóból odébb állva eresztettem be hajdani legjobb barátnőmet. - Édesem, tudnál jönni? - kiáltottam el magam, eközben a lány gyengén kullogott be mellettem.

Kérésemre nem érkezett semmiféle válasz, mégsem szándékoztam még egyszer felemelni hangomat, hiszen Szerelmem ismeretében tudtam, már úton volt. Alice háta mögött csendesen csuktam be a nyílászárót, ekkor az illető izmai összerezzentek. Egyetlen szóval sem értesített arról, sérülései honnan származtak, viszont testbeszéde rögvest arról tanúskodott, valaki kezet emelt rá, és nem pusztán egyszer. A szemei alatt megülő könnyeket sietősen itatta fel, azonban a bőrét elcsúnyító véraláfutások érintésekor harsányan felszisszent. Mintha egy, a hűtő hátuljából előkotorászott kocsonya ácsorgott volna előttem, fekete, vékony anyagú kabátjában, afféle intenzitással remegett egykori barátnőm, előszobánknak csempéjét áztatva el vizes csukáival.

A csendességben hirtelenül felcsendülő kimért lépteknek monotóniája értesített arról, Angyalom éppen közeledett. Vállam felett eltekintve vettem tudomásul, Harry az étkező ajtaján fordult ki sietősen, a folyosó légterébe jutva, ám, mikor megpillantotta legjobb barátjának megsebzett húgát, egy pillanat erejéig megfagytak erős izmai. Tüdeje megemelkedett rémült sóhajának elszenvedőjeként, továbbá telten ívelt ajkai közé ökölnyi rést engedett. Talpai aligha voltak képesek gyökereket vetni a parkettaburkolatba, rögvest aggodalomtól terhes íriszeivel mérte fel látogatónkat. Fejében egy kész tervet kieszelve szaladt oda hozzánk, míg karjait szélesen kitárta. Kérdő tekintetével egy pillanat erejéig ajándékozott meg, noha én válasszal nem illethettem információknak hiányában. Alice egyetlen percig sem habozva borult Kedvesem mellkasára, amint ő előttünk termett, így Szerelmem szorosan fonta össze mellső végtagjait a lány válla körül.

- Mi történt Alice, ki bántott téged? - állát a fekete hajzuhatag fedte fejen pihentette meg, hozzálátva barátunk hátának simogatásához.

- Kérlek, most az egyszer ne kérdezd! - a lakásban harsány, egyben fájdalmas zokogás uralkodott el. - Csak most az egyszer ne!

***

- Maggie, Kicsim, gyere fürdeni! - a fürdőszobából kikiáltva reménykedtem abban, a Kis Tündérke mielőbb eleget tesz kérésemnek.

Tudván, a megfelelő hőmérsékletű vizet kényszerültem kiengedni a csapból, bal könyökömet a már habnak leple takarta folyadékba merítettem, ekkor úgy véltem, kellően melegnek bizonyult a kislány fürdővize. Az említett testrészről a mellettem időző szennyestartó tetejére terített törölköző segítségével itattam fel a méretes cseppeket, majd a csap elzárása mellett tettem le voksomat. Kedvesem éppen vendégünknek lelkébe próbált némi életet lehelni egésze azóta, hogy Alice belépett a lakás bejárati ajtaján. A nappaliban történő elidőzésük során kizárólag egy-két hangfoszlány volt az, mi füleimbe jutott kettejük beszélgetését illetően, ám közbeavatkozni nem szándékoztam. Szívesebben testesítettem meg azon személyt, ki a Maggie-ről való gondoskodásért vállalt szerepet, ugyanis Angyalom rendkívüli módon értette dolgát, amennyiben mások megnyugtatásáról beszéltünk. Nem szorult segítségre.