Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

6. Fejezet

*Harry szemszöge*

- Apuci?  

A vékony, ugyanakkor tüstént ismerősnek megítélt melódia keserves érzelmektől dúsulva szólalkozott fel hátunk mögött, kívánva a hanghoz társítható tulajdonosra invitálni minden figyelmünket. Ugyan a kislány arcának nem lehettem megszemlélője Daenerys vonásainak végigfürkészése közben, azonban nyomban megkaptam a választ felvetésemre, miszerint a csöppség sós könnyeitől búcsúzkodott a feltételezhetően elméjében megszülető rémálmokból fakadóan. A mindössze lámpámnak fényétől kivilágosult nappali falai között nesztelen szipogásának moraja volt hallható, melyen zajhoz alkalomadtán a Daeni szíve produkálta heves zakatolás ütemei párosultak.

A Múzsa ábrázatát olyasfajta meglepettség torzította el, aminek által álla egészen ölében pihent meg, közszemlére bocsátva a lány hófehér fogsorait. Barna íriszei elsötétülve tévedtek arcomra, amily vonásokon bűntudatomnak kimagasló mértéke telepedett meg, némi aggodalmammal megfűszereződve. Ujjait feszülten tördelte ölében, alkalomadtán éles körmeit hajlítgatva meg hüvelykujján, míg kérdő tekintetét címezte felém. Amennyiben módomban állt volna, rögvest megosztottam volna vele életem körülményeit, azonban Hercegnőm jóllétének biztosítását momentán halaszthatatlanabb tényezőként könyveltem el.

- Tessék, Édesem? - fordultam iziben Maggie felé, később feltápászkodtam a heverő nyújtotta kényelemből. - Mi történt, Szívem? - szegeztem neki kérdésemet.

A birtokában álló sötét hullámok vállaira omolva palástolták azon pólónak rózsaszín anyagát, melyet flamingók tarkítottak dekoráció gyanánt. Az állatok finom mosolyt eresztettek lefelé konyuló csőrükre, mintha éppen hízelegni próbáltak volna egykori szerelmemnek. A kislány ég kék szemei alatt aprócska könnyek csillantak meg a csillár fényének vetületében, melyeket szipogásának keretében itatott fel csendesen. Ajkai között lila színben pompázó cumija ejtett lágy mozzanatokat, miként nyelvével ide-oda mozgatta azt szájában. Vékony karjai között azon rozmár plüssét szorongatta, melyet még édesanyja ajándékozott neki a születését megelőző napokban. Ez volt az egyetlen tárgy, mi képes volt teljes megnyugvást hozni törékeny kis lelkére.

- Ro-rosszat álmodtam. - dadogásával helyezte vitathatatlan alapokra megérzésemet, kis híján kiejtve aprócska fogacskái közül cumiját.

Lépteim sietősen jelölték ki legújabb célpontom gyanánt Maggie ártatlan alakját, ki türelemmel várt erős mellső végtagjaimra, melyek biztonságba vonhatták őt, akárcsak minden egyes éjszakán. Ujjaimmal futólag szántottam át sötét fürtjeimnek hadán, melyek rendezetlenül heverésztek fejem búbján, egy, a szél révén megtépázott madárfészek képét eredményezve. Daenerys tekintetének égető súlyát tapasztaltam hátam egész felületén, ahogy gyermekem felé haladtam szaporán, ezzel azonosan fonhattam egybe íriszeimet a kislány csodálatosan csillogó íriszeivel. Rozmárját erősebben vonta mellkasához, ekkor eszmélhettem rá, miszerint az esti melegre hivatkozóan lehámozta magáról rózsáktól ékes nadrágját, megmutatva a Múzsának vékony combocskáit.

Mihelyst előtte termettem, leereszkedtem hozzá guggoló testhelyzetbe, és ujjaimmal finoman közrefogtam felkarjait. Közelségemnek tanújaként lépdelt a lehető legközelebb hozzám szeretetteljes ölelésemért esedezve némán, míg újabb könnyeket bocsátott szabadjára. Egyik tenyeremet szeplőknek sokaságától tündöklő bal orcájára simítottam, később hüvelykujjammal felitattam a bársonyos bőrén megállapodó sós cseppeket. Érintésemnek kellemességétől az említett terület medrébe dőlt, és lehunyta szemeit.

- Semmi baj, Mazsola. - használtam nyugalmát marasztaló becenevét. - Az álmok pusztán álmok. - bizonygattam. - Bármit is láttál, nem bánthat téged, sohasem. - ingattam fejemet, mielőtt nedves pusziknak millióit hintettem volna el homlokának tájékán. - Gyere, menjünk vissza a szobába, hogy mondhassak neked egy szép mesét! - tenyereimmel hóna alá nyúlva emeltem fel a Tündérkét, ki karjaival azonmód megkapaszkodott nyakamban, bal mellemnek taszítva plüssállatát.