Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

46. Fejezet

Mintha hirtelen csapott volna arcon egy érdes tenyér, oly módon nyíltak tágra szemeim, továbbá tüdőm is nehezen jutott a helyiségben tolongó oxigénhez, hogy beszívva azt lakassa jól még bágyadt sejtjeimet. A hálószoba sötétségében váratlanul semmiféle fogalmam nem volt arról, mit is kellett volna kezdenem magammal, mi ébresztett fel, vagy éppen miért éreztem valamiféle negatív hatást környékemen. Ahogy íriszeim egyre csak hozzászoktak a fény hiányához, felkeltette figyelmemet a matrac túloldalán szunyókáló aprócska test, ki a takaró sarkát ölelte mellkasához ragaszkodóan. Édesapjának hűlt helyét találtam az ágy közepén, ekkor aggodalom marcangoló fogai rágták lelkemet. Arról semmiféle információt nem birtokoltam, az óra mutatói pontosan hol állhattak, ellenben a vaksötétség, mi a házra borult, igazolta, még közel sem jártunk a reggelhez.

Tenyeremet hasamra simítva sugároztam szeretetet magzatunk irányába, később lassan, de felültem a takaró alatt. A négy fal között csak és kizárólag a kis Csöppség rendezett szuszogásának csendes moraja volt hallható, valamint rajtunk kívül senki sem tartózkodott idebent, társunkat képezve. Mint egy ösztöneitől dúsult édesanya, úgy engedélyeztem az aggodalom számára, hogy célpontjaként kijelölve bélyegezzen meg nyilával. A helyiség ajtaja kitárva pihent, ekkor tüstént feléledt bennem az erős gyanú, Kedvesem sietősen távozott, ugyanis maga mögött rendre behajtotta a nyílászárót éjszakai kimerészkedései során. Talpaim szapora mozdulatok során érintették a bársonyos padlószőnyeget, ám, mielőtt a végleges kikecmergés mellett határoztam, tenyerem megszeretgette az egész testével felém forduló csöppség alkarját.

Feltápászkodásomat kísérően intenzív émelygés, ennek tetejében szédülés átkát szenvedtem el, ebből adódóan tenyerem homlokomra simulva szándékozta enyhíteni szenvedésemet. Dobhártyáim közelében elviselhetetlen ricsaj élesedett fel, amit meglehetősen ritkán tapasztaltam eddigi életem során. Feltételezhetően túlságosan gyorsan álltam fel, mit szervezetem akarva sem tudott tolerálni. Szemeimet összeszorítva vetettem véget a világ eszeveszett forgásának, ami enyhülni nem óhajtott. Tüdőm mélyen szívta magába a levegőt, majd eresztette ki, noha szívem egy ütem mellőzése mellett tette le voksát, mikor csípőmön két erőteljesen tartó tenyér biztonságát fedeztem fel. Az illető oly közel merészkedett hozzám, hogy arcommal könnyűszerrel rejtőzhettem el ama mellkasnak puhaságában, aminek illatát milliárd ember közül is azonnal megismertem volna. Ujjaimmal megkapaszkodtam méretes karjaiban, ekkor ajkainak súlyát előtte épp feltáruló homlokom érzékeltem.

- Mi a baj, Baby? Mit érzel? - súgva hallatott szavai aligha juthattak át azon sípoló impulzuson, mi elállta hallójárataimat.

- Nagyon szédülök, meg... hányingerem van. - száraz nyelést erőltettem le sajgó torkomon. - Nem tudtam, hol vagy. - igazoltam fejemet lassan csóválva. - És meg akartalak keresni, de gyorsan álltam fel. - tájékoztattam csendesen.

- Csak pisilni voltam. - tetoválásoktól makulátlan karjai egybefonódtak vállam körül, mikor megingathatatlan támaszt nyújtott nekem.

Saját tagjaim kétségbeesetten eredtek meg törzsének irányába, így remegő ujjaim mielőbb megkapaszkodhattak masszív vállában. Az orromat díszítő ékszer tüstént bőrébe vájódott, mikor alkalmasint lesápadt orcáimat két mellizma között helyeztem menedékbe. A férfi telten ívelt ékkövei szőke hajzuhatagomban tévedtek el fejem búbjának pecsétekkel történő elárasztása végett, ekkor úgy éreztem, nem is kerülhettem volna ennél nyugtatóbb helyre. Ahogy jobb alsó végtagomat odébb mozdítottam, lábujjaimmal egy sajátomnál csontosabb lábfejre leltem, önkénytelenül taposva meg azt. Harry hosszú tagjai minden loknit, mi lehunyt szemeim elé éktelenkedett, fülem mögé söpört, aztán forró lehelete becézgette a szóban forgó területet.