Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

81. Fejezet

A gyalogosátkelő előtt megállva pillantottam fel a lámpára, mi piros színben kényszerített bennünket a megállásra. Május első napjaiban gyönyörű idő köszöntött ránk, meleg szellővel csiklandozva meg ama szőrszálakat, melyek mély nyakkivágással rendelkező atlétám révén szabadon hagyott mellkasomon növekedtek. Az anyaghoz társított szintén fehér rövidujjú ingem lenge szövete olykor köpenyhez hasonló módon vált el derekamtól, búcsút intve világos, szűkebb fazonú vászonnadrágomnak, minek szárát egészen bokámig hajtottam fel. Mai öltözetemben a krémesebb tónus dominált, ellentétben vászoncipőimmel, melyek viseltesen ölelték körbe lábaimat, kék, s rózsaszín fűzővel vérteződve fel. Ékszerek terén visszább fogtam magam, hiszen a Szerelmemmel való örök összetartozásomat jelképező gyűrűn, valamint megszokott ezüstláncomon kívül nem aggattam magamra egyebet.

- Ott van Scott! - egy mutatóujj vezetődött el arcom mellett, mikor Menyasszonyom magára invitálta minden figyelmemet.

- Utálok késni bárhonnan is. - mindössze ennyit mondtam, diszkréten mérve végig Szívem Hölgyét.

Ő valamelyest melegebb öltözetbe bújt fázósabb természet lévén, ezáltal rózsaszín árnyalatban pompázó, valamint szívecskékkel ékesített bő szabású ingemet műbőrkabátjával színesítette. Sötétkék farmere kifejezetten várandós nőknek készült a deréktáji magasított gumiréteggel, mi finoman illeszkedett a már huszonnégyhetes magzatot rejtő pocakra. Haját laza kontyban kötötte össze fejének tetején, iparkodva leplezni ama heget, melyet az Alice okozta baleset követelt meg a sérülés összevarrása során. Elülső fürtjei makulátlan arcába hullottak, csinosan keretezve az egyre kerekdedebb orcákat. Rubinjain még ott csillogott ama ajakírnek maradványa, melyet a felületek felfrissítése érdekében alkalmazott a villamoson ücsörögve. Kedvenc mokaszinjaiba örömmel csúsztatta bele lábait a mai reggel folyamán, készen állva a barátjával való derűs találkozásra.

- Biztos nem fog megharagudni. - ingatta fejét, megszorítva kezemet.

Mielőtt alkalmam adódott volna bármiféle válasszal is megilletni őt, a fölém tornyosuló lámpa monoton sípolással adta tudtomra, az átkelés már engedélyezett volt számunkra. Ujjainkat erősebben fontam egymásba, majd megindultunk az út túloldalára ama nőnek társaságában, ki kutyáját sétáltatta mellettünk. Időközben tekintetem azon férfira terelődött, ki a részemről ismeretlen kávézó épülete előtt ücsörgött egy kényelmesnek tűnő párnázott fémkeretes széken. Könyökeit az üveglapos asztalra támasztotta fel, az előre kihelyezett kicsiny étlapot fürkészve gondosan a diószínű szemekkel. Öltözete nyárias volt a kék póló, valamint fekete farmer párosának harmóniájában, melyen szetthez száras tornacipőjét csapta oda tartozékként. Felénk sem tekintve futtatta végig ékköveit a sorokon, mérsékelten helyezkedve a puha felületen, mi feneke alatt roskadt. Mintha megérezte volna a szellőt, mi kölnimnek fűszeresen vaníliás illatát szállította el orráig, megingatta fejét, máris feltekintve ránk. Mosolya tüstént kiszélesedett keskeny arcán, konstatálva, barátai végre megérkeztek.

- Szia! - Daenerys boldogan köszöntötte a férfit, eleresztve kezemet.

- Heló! - intettem Scott-nak, éppen felé közeledve.

- Sziasztok! - szemeim sötétebb árnyalatban tündököltek, mikor két kar fonódott Múzsám nyaka köré egy baráti ölelés erejéig. - Hol parkoltatok? - vetette oda kérdését, örömmel fogadva a kis tenyér simogatását, mi lapockáján időzött. - Mert én egy szabad helyet sem találtam. - elhúzódva Szerelmemtől tekintett le rá egy röpke momentum erejéig.

- Villamossal jöttünk. - a srác mellé lépve nyújtottam kezemet. - Nem vagyok jártas a környéken, és nem tudtam, hol találok majd parkolót, így egyszerűbbnek tűnt tömegközlekedésre száll... - mondatom tisztességes befejezése előtt hallgattam el, ugyanis Scott engem is karjainak fogságában részesített néhány szempillantás erejéig.