Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

80. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

Tükörképemnek fürkészése nehezebb feladatnak ígérkezett annál, mint amit reméltem, hiszen a kórházban megélt napok során kellően elveszthettem eredeti fényemet. Akárcsak egy serleg, mely évek óta heverészett a poros polcon, úgy koptam meg én is. Íriszeim rendhagyó módon fogadták jelentősebben magukba a barna árnyalatát, zöldes tónisairól megfeledkezve. A bal fülem feletti szakaszon húzódó hegnek látványa megdermesztette lelkemet, egyre csak a varr felé közelítő ujjaimat erőteljes remegésre ösztökélve. Alice révén bekövetkezett balesetemtől számítva eme percek számítottak az első alkalomnak, mikor szemügyre vehettem kötésemet nélkülöző sérülésemet, ám a látvány nem nyűgözött le. A méretes vágás környékét lilás-kékes tónus csúnyította el, mintha verekedésbe keveredtem volna korábban. Bőröm nedvesnek bizonyult, ellentétben ajkaimmal, melyek szárazon cserepesedtek ki, akár otthonunknak teteje. Szőke fürtjeimből lejjebb borotváltak az érintett területen, ebből fakadóan bárhogyan is rendeztem loknijaimat, képtelen voltam elfedni a hiányos részt.

- Olyan csúnya vagy. - könnyeimmel vívva meg vérre menő küzdelmemet sóhajtottam fel, óvatosan odébb tűrve hajamat az útból. - Istenem, olyan csúnya vagyok. - fáradtságomtól megviselt vonásaim fájdalomnak fintorába torzultak, amint az egerek itatása felé mutattam hajlandóságot.

Tenyereimet a hófehér mosdókagylón támasztottam le, látószerveimet tanácstalanul szorítva két keskeny vonallá. Orrjárataim máris eltömődtek, mégsem fordítottam rájuk különösebb figyelmet, ugyanis sírásom minden erőmtől megfosztott engem. Lassan sóhajtoztam, kieresztve bensőmnek gyötrelmeit, melyek a huszonhárom hetes magzatom után való aggodalom, a fizikai megmérettetésem kiváltotta fájdalmaim, továbbá kimerültségem nehéz köveiként zúdultak le vállamról, harsányan kopogva a sötét csempeburkolaton. Ujjaimmal görcsösen kapaszkodtam meg a porcelánban, míg meztelenül, mindössze fehér francia bugyimban ácsorogtam a világos lábtörlőn. Méretes pocakom egyre szűkebbnek vélte leglazább derékkal rendelkező nadrágjaimat is, viszont annak korca még nem akadályozta kisfiamat az önfeledt rugdalózásban. Mozgolódásaival, mintha csak jelezni óhajtotta volna, nyugodjak meg, hiszen szerető családom körében nem léteztek megoldhatatlan dolgok.

A földszinti fürdőszoba ajtajának túl feléről gyerekzsivajra figyeltem fel, mely azt bizonyította, Szerelmem sikeresen találta meg az éppen elbújó Csöppséget. Minden bátorságomat összeszedve határoztam úgy, többé nem tekintek tükörképemre egészen addig, míg hegem a lehető legjobban be nem gyógyul, hiszen lelkemnek, s önbizalmamnak roncsolása cseppet sem gyakorolt pozitív hatást rám. Tenyeremmel a pocaklakót cirógattam meg bőrömön át, ekkor mérsékelt ficánkolására figyeltem fel, mintha pusztán Kedvesem szerepét magamra öltve konstatáltam volna, Menyasszonyom ismét mellettem fészkelődött az ágyban. Tüdőmet oxigénnel jóllakatva nyúltam el magam mellé, ugyanis a szennyestartó tetején egy szürke póló pihent meg hanyagul. Az anyagot azon nyomban áthúztam fejemen, röpke zuhanyzásomat zárva felöltözésemmel.

- Hol vagy? - élettel megfűszerezett kacarászás ütközött tompán füleimnek.

Hátam mögött kattant az ajtó zárja, amint valaki társaságomat óhajtotta megtestesíteni. Vállam felett elpillantva igazítottam el fenekemen hosszú felsőmet, mellyel azonosan találkoztam össze régi ismerőshöz méltóan gyermekemnek törékeny alakjával. A zöld nadrág, továbbá fehér póló együttesét viselő Hercegnő száját széles mosoly ékesítette, amint meglátott engem. Kiskacsától díszes zoknijában szaladt oda hozzám, vékony karjaival ölelve engem magához. Arcát elrejtette pocakomnak magaslatában, orrával a köldököm alatti szegleteket érve, majd puszikat lehelt bőrömre az édesapjának polcáról kihalászott fűszeres illatú textílián át. Tenyerem tarkójára vándorolva szeretgette meg a sötét tincseket, melyek sietősen növekedtek meg, egészen hátára simulva.