Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

89. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

Újdonsült otthonom konyhájában semmiféle információt nem birtokoltam arról, mégis mit, merre találhattam meg. A hűtőszekrényt kitárva automatikusan nyúltam volna ama polcra, ahol én a vajat tartottam egykori házamban, ám Nana fridzsiderében az a legalsó szintre került. Amily mértékben pocakom megengedte, lehajoltam, s megkaparintottam az Eve által kért terméket, mellé csapva a majonézt, valamint felvágottat is. Mindkét kezem megtelt a különféle ételekkel, ezáltal akarva sem lettem volna képes simogatás formájában viszonozni ama rúgást, mi bal bordám alól érkezett egyre csak cseperedő kisfiam irányából. Egyik lábammal becsuktam magam mögött a gépezet ajtaját, mily idő alatt smaragd íriszeimmel magamba fogadtam a gyönyörű látványt. Angyalomnak nagymamája, s kislányom a konyha ablaka alatt lehelyezett étkezőasztalt ölelték körbe, gondosan készítve el a szendvicsek halmát, melyek később kerültek majd elfogyasztásra. Maggie örömmel mártogatta ujjacskáit a mézbe, ellenben az idős hölggyel, ki a kenyereket héjuktól fosztotta meg a vajkés segítségével, készülve felszelni a zöldségeket.

A kis tündérke maga alá hajtotta lábszárait, hogy bármikor térdére emelkedhessen egy-egy paprika karika elcsenésének reményében. A testét fedő nyári ruhácskát ékesítő virágok kézzel fogható műszirmokban terültek el a sárga anyagon. A tőlem kapott textília térdének kalácsát simogatta lenge fátyolhoz hasonlóan, míg felső szakasza pólóujjakban végződött. Fekete tincsei hátára omlottak, megízlelve a szabadság nyújtotta mámort, s önfeledtséget. Hasonlóan kívánva öltözni préseltem be magamat laza szabású göncömbe, mi bokámig zúdulva palástolta kerekedő hasamat. Az egészen szeméremcsontomtól köldököm aljáig húzódó sötét szakasz az elmúlt időben egyre csak nyomatékosabban díszítette bőrömet szőke hajam ellenére is barnás színt öltve magára, ám eme ösvény még az enyhén áttetsző szövet alatt sem látszott.

- A paradicsommal majd ne spóroljon! - kérleltem Eve-et, halk kuncogásommal törve meg a csendességet. - Harry a megszállottja lett az utóbbi időben. - az idős hölgy kedves tekintetével tüntetett ki, amint az asztal tetejére helyeztem az általa kért hozzávalókat.

- Fel is keltette a figyelmemet, hogy az elmúlt egy hétben öt paradicsom fogyott el. - mutatóujjával játékosan intett meg, mintha pusztán az én hibámként lett volna felróható a gyümölcsök eltűnése.

- Tegnap is salátát készített délben, azt telepakolta velük, kedden szintén szendvicsbe tette. - tájékoztattam őt.

- Nem baj, amíg egészséges. - tenyeremet kék pólóján át simítottam fel hátára. - Mik is a tervek, Drágám? - figyelmét ismét az éppen hámozandó kenyerekre szegezte.

- Egy órán belül jön Scott, kivisz bennünket a parkba, mert szeretne amerikai focilabdát dobálni Harry-vel.

- Visszük a labdát is, Nana! - Maggie örvendezve csatlakozott beszélgetésünkbe. - Meg a frizbit. - tenyereit összecsapva tanúskodott izgalmáról.

- Nagyon jól hangzik, Kedveseim. - bólintott elismerően, ám smaragdzöld íriszeiben némi bánatot véltem felfedezni. - Ti viszitek az elemózsiát? - érdeklődött tovább.

- Igen, ő meg hozza a házi szörpjét, a plédet, meg a labdát. - a különféle egyedek felsorolása közben tettem szabad kezemet gyermekem fejére, haját örömmel fésülgetve.

- Nana, kérhetek lekváros kenyeret a parkba? - a Csöppség szemei könyörgően csillogtak.

- Persze, Kincsem. - bólintott, azon nyomban közelébe invitálva az üveges készítményt.

- Nagyon szépen köszönöm, amiért segít, Nana. - hálám jeléül láttam hozzá lapockájának körkörös simogatásához.

- Ez csak természetes, Drágám. - vékony ajkai egy őszinte mosoly erejéig görbültek felfelé.