Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

10.Fejezet

- Beszélnünk kell! - sürgős kijelentésével csitított el, ügyet sem vetve arra, mily nélkülözhetetlen közleménnyel készültem.

- Magam is így gondolom. - köszörültem meg torkomat, mielőtt ismét hozzáláttam volna szónoklatomhoz. - Todd é...

- Bemehetek? - vetette fel a kérdést vendégem. - Fontos lenne. - tette hozzá csendesen, továbbra is ujjaival malmozva hátának takarásában.

Lemondó sóhajom kieresztését kísérően egy lépést a kitárt ajtó irányába kíséreltem meg, bő helyet biztosítva a lánynak ahhoz, hogy kiélvezhesse az egykori otthona kínálta melegséget. Akármily fáradhatatlansággal szándékoztam pontot tenni ügyünk végére a Todd, valamint Kendra köré épülő információk elharsogásával, látszólag Daenerys nem alkotta partneremet e terv megvalósításában, hiszen egy részemről ismeretlennek megítélt tényezőt szeretett volna elejétől a végégig kivesézni. Szívem fanatikus őrült módjára zakatolt mellkasomnak zárkájában, pulzusomat oly magasságokba toloncolva, aminek hála gyomromban émelygő érzések kavarogtak. Egyik tenyeremet hasamra simítva enyhítettem a szerv rakoncátlankodásán, eközben szabad ujjaim a kilincset szorították, reménykedve lelkemnek lecsillapodásában.

Szerelmem lassú, már-már bátortalan léptek társaságában haladt át a lakás küszöbén, mintha eme épület falai között kizárólag borzalmas emlékek fogadták volna őt tárt karokkal. Kezei szüntelenül háta mögött rejtőztek, ám egyetlen pillanatig a végtagok előmerészkedtek rejtekükből, ahogy ujjaival egészen vállai alá hulló szőke fürtjei közé szántott. Eme megmozdulásának hála orrjáratomon át tüdőmbe áramlott samponjának felejthetetlenül kókuszos esszenciája, benső zsigereim között pillangóknak milliót invitálta heves táncra. Igyekeztem eltüntetni mindenféle érzelmet vonásaimról, azonban erőfeszítéseim ellenére ajkaim egy halvány mosoly formájában görbültek felfelé. Amennyiben szívem akaratait fogadtam volna meg, végigsimítottam volna Daeni karján, mikor elhaladt mellettem, noha nem kívántam ennél is feszültebb helyzetet gerjeszteni közöttünk.

A lány, ki idén decemberben készült betölteni huszonegyedik életévét, mesés ruházatot öltött magára egy bézs árnyalatú velúrkabát, illetőleg egy fekete farmernadrág párosításában. Lábait sötét mokaszin melegítette az októberi hideg szélnek merényletében, amily lábbelihez titokzoknit vélt a legmegfelelőbbnek. A bal vállán megtelepedő kicsiny táska barnás színe szintén efféle árnyalatban tündöklő íriszeinek kiemeléséért szolgált. Ahogy tetőtől-talpig feltérképeztem alakját, felkelthette figyelmemet a tény, miszerint az eltelt esztendők során némi súllyal gazdagodhatott, mi egész külsejére pozitív hatást gyakorolt. Orcái kerekdeden rejtőztek el alapozójának álarcában, míg combjai formásabban tekintettek vissza rám. Egykori önmagához mérten még gyönyörűbb külsővel rendelkezhetett, habár ama években úgy véltem, már nem is lehetett volna szebb. Tévedtem.

- Bocsánatot kérek, ha zavarlak. - mentegetőzésével visszarángatott a jelen ridegségébe. - Tudom, tíz óra van, sőt, lehet a kislányod is éppen aludna, vagy ébredezne, de szerettem volna munka előtt találkozni veled. - magyarázkodása során bezártam háta mögött a ház bejárati ajtaját, kint marasztalva az ősz hűvös fuvallatait.

Amint a nyílászáró keltette zajok fülébe jutottak, egy száznyolcvan fokos fordulat megkísérlésével tekintett rám, felmérve nyúzott vonásaimnak állapotát. Gyomromban továbbra is kelletlen örvények kavarogtak, mi bőrömnek sápadtságát megkövetelve ruházott fel egy élőhalott személy kilétével. Hajdani menyasszonyom barna ékköveiben aggodalom lángja gyúlt fel, mikor száraz nyelésemnek tanújaként foghatott hozzá kabátja gombjainak óvatos kioldásához. Fejemet észrevétlen mozdulatokban csóváltam meg, leküzdve szédülésemet, és máris szólásra nyitottam rubinjaimat.