Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

99. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

Ujjaim keservesen sanyargatták szobatársam kezét, ahogy próbáltam mielőbb megszabadulni a fájdalomtól. Csontjait is képes lettem volna összeroppantani, de az sem enyhített összehúzódásaimnak mértékén. A nő nyúzottság jellemezte orcáit könnyeimnek fátyla mögül mértem fel újra, s újra, kedves tekintetének nyugtató erejében próbálva elveszni inkább, mintsem gyötrődésem érdemelje ki teljes mértékű figyelmemet. Ajkaimat keskeny vonallá préselve tessékeltem le egy mély levegővételt orrjárataimon át, valamelyest felélesztve tüdőmet. Ágyamnak szélén ücsörögtünk, mintha pusztán szülői értekezletre lettünk volna hivatalosak. Ő tenyerében tartotta remegő tagomat, mindvégig fürkészve arcomat. Ahogy a fájdalom lassan elmúlt, felengedhettem.

- Ez most keményebb volt, mint az összes többi. Igaz? - sötét ékkövei feltérképezték ábrázatomat.

- Igen. Határozottan. - bólogattam hevesen. - Visszatérve az előző témánkhoz, akkor is úgy gondolom, hogy ez csodálatos. Ilyen sokszínű kulturális háttérrel felnőni bizonyára remek dolog, és kiváltság is. - fejtettem ki vélekedésemet, ezáltal is megnyugodva kicsit vajúdásom korai szakaszában. - Hogy is van ez? - érdeklődtem.

- A férjem francia édesapától és ír édesanyától származik. Ők pedig Skóciában telepedtek le, mikor Theodore alig néhány hónapos volt - mosoly teljesedett ki ajkain. - Az én édesapám pakisztáni, édesanyám angol, ezáltal ez már minimum öt kultúra, amiről majd szeretnénk őt tanítani. Fontosnak tartjuk, hogy tudja, honnan jött, és milyen gyönyörű dolog is ez. - izgatottan mesélt elképzeléseikről.

- Tényleg, ti hogyan ismerkedtetek meg? - kérdeztem diszkréten.

- Ugyanarra az egyetemre jártunk. Ő mérnöki karon kezdett, míg én biokémiát tanultam. - ujjai azóta is tartották sajátjaimat. - Az ő szobatársa, meg az enyém amolyan barátság extrákkal kapcsolatot folytattak, így ismertük meg egymást. Ő elég hamar otthagyta az egyetemet, de a kapcsolatot utána is fent tartottuk. - boldogan informált. - És te meg Harry? - kíváncsiság éledt szemeiben.

- Na az egy hosszú, és nyakatekert történet.

***

Ágyam mellett gubbasztva markoltam ujjaimmal a zöld paplanra, szemeimet két keskeny vonallá préseltem, s talán még fogaim is megcsikordultak, afféle fájdalom hullám hasított végig egész testemen, melynek elviselése felettébb körülményes feladatnak ígérkezett. Főként altájaimra korlátozódott az elviselhetetlen szenvedés, ezáltal bármit is tettem, mind hasztalannak minősült. Nem számított, ültem-e, álltam, feküdtem, vagy szobatársam segítségével guggoltam, nem szűnt meg létezni a vajúdás eme kelletlen szakasza. Ajkaim elnyíltak egymástól egy gyötrődő nyögés erejéig, majd homlokommal egy térdnek feszültem. Gigi ujjai nyirkos fürtjeimnek fésülgetéséhez láttak, próbálva odébb hessegetni a nyakszirtemre tapadt egyedeket. Minden testtájamon verejtékcseppeknek sokasága vonult végig újra, meg újra, hátam sajgás áldozatává vált, bokáim elgyengültek. Attól féltem, ketté hasadni készültem.

Kimerült sóhaj társaságában emeltem el fejemet, hogy feltekinthessek szobatársamra. Fekete tincseinek egykor laza kontyba fogott volta most rendezetlenül heverészett fejének tetején, ám még így is milliószor szebb külső jellemezte őt, mint engem. Mérhetetlen kimerültség foglyaként fürkésztem aggodalomtól terhes vonásait. Szüntelenül a falon ketyegő órán tartotta sötét szemeit, próbálva mérni összehúzódásaimnak gyakoriságát, továbbá hosszát. Egész testemmel a nőbe kapaszkodtam, kinek pocakja méretesen állt kettőnk közé, csatlakozva sajátomhoz. Íriszeim elé sötét fátylat vont szemhéjam, mikor némi megnyugvás szállt rám eme hullám végének bekövetkezésekor. Hosszan elnyúló percek óta vívódtam már, ezáltal némi pihenő már igazán kijárt nekem.