78. Fejezet

350 21 10
                                    

Orromat elviselhetetlennek megítélt bűz ingerelte a kórház falai között, míg kétségbeesetten szaladtam ama lift irányába, mi a nővérpulttól balra került beépítésre. Ujjaimmal erőszakosan szántottam azon fürtök közé, melyek rugalmasságukat elveszítve lapultak fejem búbjára az ingerektől, melyekkel én rendre sanyargattam őket. Homokszínű csizmám talpa erőteljes kopogtatással adta minden beteg ember tudtára, Mr. Harry Styles éppen menyasszonyát kereste, verejtékező tenyerével ütve a falba szerelt gombra. A felvonó mozgását jelző monoton zaj egyre csak felélesztette bennem a feszültség égető lángját, mi minden porcikámon átsuhanva tört engem aprócska darabokra. Türelmetlenségem eredményeként kopogtattam ujjaimmal a csontfehér tapétának felületén, igyekezve nem túlságosan megkínozni alsó ajkamnak belső felét. Fogaim könyörtelenül csócsálták meg már-már lüktetően vöröslő ínyemet, ezáltal nyelvemen azonnal véremnek vasas ízét érzékeltem.

Parker nővér közlendőjét követően képtelen voltam józan ésszel gondolkozni, ezáltal farmernadrágomnak sliccét is kizárólag autómban vontam fel, mihelyst a létesítményhez tartozó parkolók egyikébe helytelenül befaroltam. Szerelmem összeesésének tényétől gyomrom száznyolcvan fokos fordulatot véve késztetett kényszeredett öklendezésre a padka mentén húzódó bokrok egyike fölött, mielőtt mai reggelimnek búcsút intve hagytam, hogy a sav végig égesse torkomat. A zsebemben talált, már hajszálak foglyává vált rágógumit számba véve enyhítettem leheletemnek kellemetlenségén, ám a mentolos aroma lelkemen azóta sem nyugtatott. A lift kabinja megérkezett a földszintre, ezáltal én máris a kitárult ajtón tettem be lábamat. Hátammal a túlsó tükör alkotta falnak dőltem, nehogy arcommal köszöntsem a földet, hiszen fejemben valami zajongni, később sípolni kezdett. A hetes számot benyomva indult el máris a felvonó, mindeközben én ujjaimmal masszíroztam meg sajgó halántékomat. 

- Kérlek, Édes Istenem, vigyél el engem, ha kell, de őt ne vedd el tőlem! - csendes imáimat címeztem a fenti hatalmakhoz, kizárólag az ő erejükben bízva immáron.

Arcommal lefelé szegeződve térképeztem fel ama vékony sárréteget, mi egy kicsiny fűszálat szegezett talpamhoz. Semmiféle információt nem birtokoltam arról, pontosan mi történhetett Hercegnőm körül, mi váratlan ájulásához vezetett, azonban fejének túlzott beütése nyomán kizárólag a legrosszabbakra tudtam gondolni. Minden porcikám remegett, nehogy agyrázkódás, avagy annál is súlyosabb gond áldozatául essen, hiszen a nővér úgy nyilatkozott, halántéka megsérült az esés során, melyet a kemény padló tompított. Váratlanul előtörni vágyó pánikrohamomnak visszatoloncolása okán hunytam le szemeimet, mély levegővételek során telítve meg fájó tüdőmet. Izmaim megfeszültek, mikor ama bádogdoboz, melyben időztem, megállapodott, később a nyílászáró szétvonódott előttem. Látószerveim előtt feltárult a zsúfoltság jellemezte folyosó, ahol betegeknek hada botladozott olykor járókereteknek segítségére támaszkodva. Alkalmam sem adódott feltérképezni a környéket, egy ismerős arc menten felkeltette minden érdeklődésemet tőlem alig hat-hét méterre.

A fekete tincsek a világ leghanyagabbul festő kontyában tömörödtek össze a lány feje búbján, noha néhány szál kiszabadulva somfordált a nyúzott vonások elé. Ily távlatból is könnyedén meghatároztam, szája környékén elhelyezkedő ujjait éppen megcsócsálta fogaival, körmein kurtítva a procedúra során. Nem voltam rest megközelíteni barátomat, iparkodva mielőbb értesülni a pontos történtekről. Váratlanul lélegezni is elfelejtettem, mikor a lány szemei alatt könnyekről árulkodó méretes bőröndökre leltem. Tagjait némi vér tarkította, ahogy felitatta az orcáján csillogó nedvességet. Kérdések milliói terhelték le zavaros elmémet, hiszen mikor utoljára láthattam fogadott bátyámnak húgát, éppen elbúcsúzott tőlünk, hogy Oxfordba menekülhessen haragom elől. Lépteimet megszaporázva erőltettem le egy hatalmas nyelést száraz torkomon át, s további verejtékezésemnek megállítása érdekében oldottam ki sötétzöld kabátomnak cipzárját.

Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)Où les histoires vivent. Découvrez maintenant