Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

73. Fejezet

Afféle fáradtságtól terhes ásítás zendült fel a zuhanykabin magányosságában, mellyel akár egy oroszlánfalkát megszégyenítő módon sajátíthattam volna ki a vezér szerepét. Testemen csiklandozóan csordogált végig a meleg víz, minden izmomat mesterien rajzolva ki fehér bőröm alatt. Ahogy letekintettem, figyelmem felkeltésében játszott jelentős szerepet súlyomnak mérsékelt gyarapodása. A galériát érő tragédiák megnehezítették számomra az evés cselekvését, elhitetve velem, mégsem ígérkezett az oly hétköznapian könnyűnek, ám családomnak szüntelen támogatása révén újra képes voltam kiélvezni a nyelvemet kényeztető ízeket. Tenyeremet bal mellemre simítva konstatáltam, méretesebb alakot öltött izomzatom is, ekkor mosoly ült ajkaimra. Amint kikecmeregtem ágyunkból, meglátogatva a konyha légterét, Szerelmem édes ajkai hintették be nedves csókokkal az említett szegleteket, vélhetően azoknak növekedéséből adódóan esve áldozatul a vágy kísértésének. Sötét fürtjeim már samponomnak vaníliás esszenciájától elbúcsúzva feküdtek el füleimen, s homlokomon, arcomba vezetve a szaladó vízcseppeket.

A fülke melegségében kizárólag saját gondolataimra számíthattam a reggeli órák nyugalmában, míg Kedvesem dolgát végezve ült étkezőasztalunknál, frissítő teáját kortyolgatva. Annak tudatában, mily régóta nem érezhettem magam körül testének olykor élvezetében megránduló izmait, szenvedés fogott el. Várandóssága nyomán rendre megváltozó teste afféle lángra lobbantotta benső zsigereimet azoknak pusztán fejemben megelevenedő képzetükre is, érzékeltem, máris déli tájaimba tódult vérem. Akárhány alkalommal áldott meg engem jelenlétével közös fürdőzéseink, avagy tusolásaink alkalmával, rákényszerültem saját személyem megzabolázására, hiszen Daenerys jóval régebb óta volt kénytelen nélkülözni a testi örömök okozta mámor hullámait. Akármily módon szerettem volna, nem engedett közel magához. Homlokomat a jéghideg csempének döntve hunytam le szemeimet, néhány mély sóhajjal tisztítva ki aurámat. Kezeim rendkívüli szándékkal vándoroltak volna lejjebb vágyaim kielégítésének reményében, holott nem éreztem sportszerűnek eme lépést. Ki kellett tartanom.

Fejemet hirtelen emeltem el a burkolattól, mikor a zuhanyzó ajtaja harsány robajjal húzódott el mögöttem. A lelkemre szálló rémület okán pillantottam el vállam felett, szembetalálkozva Múzsám gyermekien izgatott vonásaival. Mintha kislányomat láttam volna, ki a már régen kiszemelt plüssállatot szorongathatta ujjai között, szinte ugrándozott. A vékonyan ívelt ajkakat felfelé görbítő vidám mosoly tanújaként fordultam felé egész testemmel, mit sem törődve meztelenségemnek tényével. Daeni mély lélegzeteket véve szándékozott lehiggadni felfűtött állapotában, ám eme terve a szőnyeg alá került, mikor váratlan sipítozással fogott hozzá a pattogáshoz, akár egy nikkelbolha.

- Kicsim, Matthew mozgott. - tenyerei fedetlen mellkasomra siklottak boldogan.

- Tessék? - kezeimmel tüstént megtaláltam gyönyörűen gömbölyödő pocakját.

- Mozgott. Éreztem, hogy megmozdult. - alsó ajka meghatottságában remegett meg.

- Uram Isten, biztos vagy ebben? - mintha földönkívülieket láttam volna, hitetlenkedtem.

- Igen. Tudom, hogy Ő volt. Ezer százalékig biztos. - ujjaival mellizmaimra szorított.

- Istenem. - apai örömömnek hangot adva nevettem fel mérhetetlen felszabadultsággal, mielőtt lejjebb ereszkedtem volna. - Mozgott az én erős kis legényem. - a lány pólóját egészen melltartót nélkülöző keblei alá toloncoltam egyik tagommal, majd szeretetteljes csókok hadát vetettem el a köldöke feletti anyajegyek tarkította bőrön.

- Bárcsak te is érezhetnéd! - szipogásával igazolta, érzelmeinek hatalmába került.

- Még várnom kell néhány hetet. - orrom hegyével cirógattam a területet, ekkor remegő ujjak siklottak elázott loknijaim köré. - Annyira büszke vagyok rád, Matthew. - súgott szavaimat a zuhanyrózsából származó víz tompította el.