Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

94. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

A látásomat elhomályosító könnyek fátylán át kémleltem az eseményeket, próbálva a lehető leghiggadtabban átvészelni az elkövetkezendő időszakot. Angyalom minden testi erejét bevetette a hisztirohama nyomán magából kikelő Csöppség ellen, ki tenyereivel tiltakozóan csapkodta édesapjának mellkasát. Intenzív dacolásának tetejében kieresztette hangját, mintha pusztán fizikai bántalmazás áldozata lett volna. A sikítás, mi torkán át tört fel a felszínre, sértette füleimet, valóságos patakokat édesgetve ki olykor két vonallá préselt szemeimből. A férfi karjai elkapták Maggie törzsét, míg magához vonta lányunkat. Méretes tenyere a kislány arcára lelt, ahogy a kék látószerveknek érzékelését gátolva szeretgette a zokogástól benyirkosult orcát. Létező összes porcikám remegett a szürkés takaró alatt, mit kórházi ágyamhoz párosítottak a mai reggel folyamán. Légzésem nehézzé vált a légcsövembe kényszerült éles szikla nyomán. Ujjaimat a szöveten tördeltem, elfektetve tagjaimat méretes pocakomon. Nem tartogattam magamban elegendő bátorságot bánatomnak visszafojtásához, mindössze csak síni tudtam, követve a kis Tündérke példáját.

- Anya, ne hagyd! - ordította tőlem alig két lépésre, kezével elnyúlva felém.

- Szeretlek, Édes. - az Adonisz hangja elhalt becenevem alkalmazásakor, később szenvedésének nyomait véltem felfedezni didergő alsó ajkának formájában.

- Szeretlek titeket. - csókban megnyilvánuló búcsúnkat ismét elfelejthettem, akárcsak minden alkalommal, mikor Férjem kislányom társaságában érkezett. - Vigyázzatok magatokra! - vetettem oda még utoljára.

- Anya! - Maeghan feladta a harcot saját kínjának hatalma alatt.

Görcsös sírása fuldokláshoz vezetett, ő mégsem mondott le az egerek itatásáról. Arcát elfektette apukája vállán, némán kérlelve a férfit, emelje fel. Vékony karjai Harry nyaka körül fonódtak egymásba, így Kedvesem könnyedén nyúlhatott el tagjával Csemeténk feneke alatt, biztos tartást kínálva fel számára. Szabad tenyere a fekete hajzuhatag rejtette hátra vezetődött, nyugtatóan simogatva gerincének egész mentét. Lélekben teljesen összeomolva kísértem végig családomnak minden lépését, miként a kórteremből való kikecmergésen fáradoztak. Kislányom könyörgően méregette könnyek áztatta ábrázatomat, vele ellentétben én mozdulatlanul feküdtem a kényelmetlen ágyban, figyelmen kívül hagyva elgémberedett izmaimnak zsibbadását. Szerelmem lépései csendesen távolodtak, ám, mielőtt a helyiségből végleg kikecmeregtek volna, egy megtört gyermek hangja szökött füleimbe.

- Hiányzik Anya. - eme mondat elegendőnek bizonyult a gátak átszakításához.

Vonásaimmal tenyereimbe temetkezve engedtem szabad utat fájdalomtól felvértezett érzelmeimnek, kik a magányos szobában törtek fel belőlem. Szőke loknijaim paraván mögé vontak csendes, holott annál is erőteljesebb bőgésem során. Képtelen lettem volna szavakba önteni sérelmeimnek súlyát, ahogy azok lelkemre telepedtek. Hercegnőmnek szenvedését kétszer olyan fájdalmasan éltem meg, hiszen erőmön felül sem segíthettem rajta, noha Páromért is haszonszőrű sajnálatot tápláltam. Pusztán eme momentumok is remekül megmutatták számomra, cseppet sem volt könnyű dolga otthon, mikor szomorkodó Királylányunk nevelésével töltötte el idejét, és eme terhekből akarva sem vehettem le, felszabadítva vállát. Mély légzést végezve szándékoztam lecsihadni, ámbátor felettébb nehéz fába vágtam fejszémet.

- Ne haragudj, tudok segíteni? - ismeretlen, ám kedves női hang tolakodott gyötrelmembe.

Tenyereim mögül vonakodva ugyan, de felpillantottam, nyomban összetalálkozva egy nálam jóval idősebb illetővel. Bal kezében kisebb kézitáskája pihent meg, ellentétben a jobb taggal, melyet hatalmas pocakján helyezett nyugalomra. Ha sejtéseim nem csaltak, bármelyik napban, vagy akár percben világra hozhatta kisbabáját. Maggie-éhez hasonló fekete tincsei laza kontyban képviselték fejdíszét tarkójának alsó szakaszán. Utcai ruhát viselt, avagy pizsamát, amennyiben jobban felmértem a magas alakot. A harmincas éveinek végén járó illető sötét szemei együttérzést sugároztak irányomba, ez idő alatt lassan beljebb kecmergett a helyiségben. Körülményesen csoszogott, igazolva előbbi felvetésemet, miszerint akármelyik percben szülhetett.