Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

58. Fejezet

Széles vigyorom révén összeszűkült íriszeim előtt az univerzum legmakulátlanabb, s leggyönyörűbb vonásai tárultak fel, reggeli sápadtságuk ellenére is mesterműre hajazó külsővel ruházódva fel. Az olykor kusza szálakat növesztő szemöldökök között momentán egyetlen ránc sem kapott helyet, ekkor tudtam, Angyalom szépet álmodott. Csábos ajkainak jobb szélén csinosan helyezkedtek el anyajegyei, némileg torzítva a részükről megalkotott szabályos háromszögön, mikor ékköveit egymástól elválasztva horkolt zavartalanul. A félhomály uralta helyiség falai között úgy szólalkozott fel durmolása, mintha egy medvének barlangjába tettem volna be lábaimat. Hosszú pillái orcáinak felső szegleteit csiklandozták smaragdjának mérsékelt mozdulataiból adódóan, melyeket szemének vászna alatt végzett a fejében képződő illusztrációk okán. Göndör fürtjei afféle madárfészket formáltak meg a párnán elterülve, mintha már hosszú hetek óta nem mosta volna meg a csillogó szálakat, noha vaníliára hajazó erőteljes esszenciájuk másról árulkodott.

Ujjaim óvatosan közelítették meg ábrázatát, később éles körmeimmel finoman sepregettem odébb a halántékára telepedő loknikat, ebből adódóan harsány horkolásának monotóniáját visszafogott szuszogásnak melódiái váltották fel. Csókjaimmal elárasztani vágyott ajkait összezárta, később orrát édesen mozgatta meg. Tenyeremet valamelyest szúrósnak nevezhető borosta tarkította állkapcsára simítottam, melyből fakadóan hüvelykujjamnak begye szeretetteljesen siklott alsó ékkövére. Lassan, hangtalanul merészkedtem közvetlen közelébe, később egy szenvedélyes pecsét keretében óhajtottam kiterelgetni őt álmainak gondtalan földjéről annak tudatában, mégis milyen dátumot írtak a naptárak. Alkalmam sem adódott elhúzódni az Adonisztől, máris ívesen görbültek felfelé párnácskái, amint gesztusom viszonzásra lelt általa. Kezének súlyát szürke melegítőm fedte combomra vezette fel, amily testrész meztelen hasát súrolta a forró paplan alatt.

- A legboldogabb huszonhatodik születésnapot kívánom neked, Szépfiú! - súgva hallatott szavaim vidám kuncogásra sarkallták Kedvesemet.

- Még el sem kezdődött a nap, de máris ez a kedvenc szülinapom. - hangját oly reszelősség jellemezte, gerincem mentén máris jóleső borzongás suhant végig.

- Nos, javaslom, kapd össze magad, mert a mai napra temérdek tervem van! - tenyerét kínzó lassúsággal koordinálta fel egészen pocakomig, ahol máris a terület szeretgetéséhez látott. - Szeretném, hogy ez a nap emlékezetes legyen számodra, szóval nem lustálkodhatunk. - az orromat díszítő ékszerrel saját szaglószervét becézgettem.

- Itt vagy... ez nekem elég, Daeni.

- Ha megríkatsz, mérges leszek. - a szervezetemben tomboló hormonok viharának jóvoltából tüstént elérzékenyültem.

Mindenféle hang hallatása nélkül fejezte ki felém irányuló ragaszkodását csípőmet rabul ejtő karjának segítségével. Alkalmam sem adódott ismét táncra hívni ajkait, menten maga alá pördítve telepedett meg felettem, hangszálaimból vidám nevetésemet édesgetve elő. Könyökei fejemet zárták gondoskodóan közre, elbúcsúzva a puha párnától, mindeközben izmoktól dúsult hasát szemmel látható növekedésnek indult pocakomhoz simította, iparkodva megóvni engem testének súlyától. Képtelen lettem volna visszaemlékezni, utoljára pontosan mikor is létesítettünk ehhez hasonló kontaktus korábban, ezáltal próbáltam annak minden másodpercét kiélvezni. Tenyereimet elvezetve hóna alatt kapaszkodtam meg bőre alól élesen kirajzolódó lapockáiban, s máris áldozatává válhattam a szenvedéllyel felfűtött rubinok tangójának. Párom alakját kizárólag szürke melegítőnadrágja palástolta, melyhez nem volt hajlandó alsóneműt társítani, ebből adódóan sajátomnak préselődő tagja intenzívebben ingerelte személyemet. Ujjaimmal íves szívecskék felrovását kíséreltem meg gerincének mentén, mielőtt úgy határoztam, célpontomként jelölöm ki fenekét.