Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

41. Fejezet

A Temze partján ücsörögtem, ellenállva ama decemberi hideg szélnek, mi sapkám hiánya által fedetlenül tárulkozott fel a külvilág előtt. Halántékom szorító érzés áldozatává válva tudatta velem, egy fejfedő elkélt e mínusz fokok jellemezte időjárásban, ellenben lelkem bántalmain semmiféle melegítő ruhanemű nem volt képes enyhíteni. Mások szemében pusztán a féltékenység volt ama egyetlen magyarázat, mi bensőmben kámfort okozott, szerény személyem mégis úgy vélte, természetes reakció volt részemről enyhe kitörésem, majd menekülésem. Ugyan Szerelmem hatalmas bánat közepette értesített arról, kelletlenül érintette őt váratlanul bekövetkező távozásom, ámbár nem bírtam azzal a férfival egy légtérben létezni, ki az ÉN Múzsám személyét nevezte "Kislány" címszóval, majd fonta törzse köré karjait. Én csak és kizárólag Kendra-val követtem el ugyanezt, noha őt testvéri szeretet láncolta szívemhez, mintsem vonzódjak hozzá.

Ama pad, mi momentán egyénem számára képezett enyhén ingó támaszt, olykor megnyikordult testsúlyom alatt, mikor az azon történő mozgolódás mellett tettem le voksomat. Didergő kezemben korszerű kamerámat szorongattam, készülve minél mesésebb képeket készíteni az elém táruló kopár, mégis a víz hullámzása okán művészi tájról. Azon természetmagazin, mi e havi számához az én munkásságomat igényelte, rákényszerített a hideg időben eltölteni szánt órák megejtésére, aminek köszönhetően piros szövetkabátom, fekete kötött pulóverem és egyik fehér pólóm textíliája alatt is bántónak éreztem a vihar közelgéséről tanúskodó fuvallatokat, mik fedetlen nyakamat kínozták. Számtalan fotó készült el, ellenben kellően sem elegendő ahhoz, hogy tíz makulátlan egyedet kiválaszthassak közülük a mai este folyamán, míg álmatlanságomnak karmai között forgolódtam. 

A lelkemet szétmarcangoló, s Brendan irányába címzett méreg ellehetetlenítette eszemet a józan gondolkodás megejtésétől, ezáltal szívem szerint megkeresve őt parancsoltam volna az Istennőmtől való távolmaradásra, habár sem lakcíméről, sem irodájának pontos tartózkodási helyéről nem birtokoltam semmiféle információt. Ugyan annak a pacáknak fogalma sem volt a fejemben szövögetett tervekről, mégis hálát adhatott az égnek, amiért nem került közelembe, ugyanis nem álltam volna jót magamért.

***

Étkezőnknek valamelyest szűkös falai között reszelős hangom szólalkozott fel szüntelenül kislányom finom utasítása végett, ahogy készségfejlesztő játszadozásunk során kértem őt a különféle állatok hazajuttatására. Maggie ölemben ücsörgött, az asztal tetejére helyezett könyvecskét ostromolva két kicsiny könyökével. Tenyereim oldalán pihentek meg, biztos tartással szolgálva neki combjaimon, mily idő alatt gyakorta magamba szippantottam hajának kókusz esszenciáját. A fekete tincseket finom, laza fonatokban rögzítettem két szépséges vonulatban fejének hátsó szakaszán, a francia fonástechnikát alkalmazva már-már rutinosan az évek során. Vékony ujjacskái egy zöld ceruzát szorongattak napjainkban egyre ügyesebb formában tartva meg az kezében, ahogy iparkodott hazajuttatni a békát az ő tavirózsalevelére. Az íróeszköz hegyét erősen nyomta a fehér papírra, nem tartva annak esetleges eltörésétől.

- Amint a békakirály hazajutott, kinek szeretnél segíteni? - érdeklődtem közvetlenül füle mellett, míg a terült fölé biztató puszit címeztem.

- A halacskának. - tekintett rám válla felett, ekkor mesésen kék íriszei rá leltek büszke arcomra.

- És a halacska hol lakik, Cica? - tanulmányoztam ártatlan, szeplők sokasága díszítette vonásait, ekkor édesanyját láttam meg benne.

- Az akváriumban. - feleletét határozott bólintással igazolta.

- Ügyes vagy. - orcájára leheltem szeretetteljes pecsétemet, később a fejlesztőkönyvre tekintettem. - Hol van itt az a bizonyos akvárium? - feltett kérdésem hallatán enyhe kétségbeesés terhelte vonásait.