Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

25. Fejezet

A meglepő zsúfoltság jellemezte metró egyik ülésén roskadva eltűrni kényszerültem azon talpaknak súlyát, melyek számtalan alkalommal ostromolták bézs színben pompázó velúrcsizmáimnak felső szakaszát. A velem szemben időző fiatal férfi okos telefonjának méretes képernyőjét vizsgálgatta egészen azóta, hogy tíz perccel ezelőtt felszállt a közlekedési eszközre. Szürke öltönyéhez fekete lakkcipőt társított, míg barna aktatáskáját ölében megpihentetve védte meg személyes tárgyait az illetlen kezek érintésétől. Szőke, feltételezhetően hosszú fürtjeit fejének tetején tömörítette egy rendezett kontyba, emellett dús arcszőrzete is rendkívül ápoltnak bizonyult számomra. A személy körül lengő illatfelhő ingerelte szaglószervemet, amiből adódóan olykor egy-két tüsszentés visszafojtásán fáradoztam.

London leggyorsabb közlekedési eszközét alkalmazva iparkodtam mielőbb megérkezni Kedvesem otthonához, kivel a múlthét folyamán egyeztünk meg abban, kilenc óra tájékán jelenjek meg lakásának küszöbénél. Amily sietősen csak módomban állt, szeltem át a várost, nehogy késedelmemmel hátráltassam őt a kislánya számára rendezett születésnapi buli előkészületeinek elvégzésében. A bal csuklómat ékesítő karóra mutatóinak állását gyakorta mértem fel, tájékozódva a pontos idő felől. Amennyiben emlékezetem nem csalt, eme metróvonal közvetlenül a Harry házától pusztán néhány saroknyira kiépített megállónál tette ki az utasokat, ezáltal kvázi tizenöt percen belül meg is érkezhettem hozzá.

Gondolataimnak tömkelegéből ama lakkcipő rántott vissza a jelenbe, mi ismét saját lábamra taposva okozott fájdalmat, emellett sodort piszkot gondosan ápolt lábbelimre. A velem szemben időző egyén udvariatlan megmozdulását megelégelve eresztettem szabadjára egy mély sóhajt, ekkor tüdőmben megfogyatkozott az oxigén mennyisége. Ugyan saját vonásaimat nem vehettem szemügyre, mégis vitathatatlan alapokra helyeződött gyanúm, miszerint ábrázatomat a düh uralta, némi megvetéssel karöltve. Az ölemben pihenő ajándékszatyrot - melyben az általam alig egy órája kiválasztott pillangót megformáló plüssállat heverészett egy, a nyakába kötött szép vörös masni párosításában - kezembe véve tápászkodtam fel helyemről, hogy kiverekedhessem magam a tömegből, mi előttem termett. Lépteimet a kocsi ajtajának irányába szaporáztam meg, eközben Maggie születésnapi meglepetését mellkasomhoz szorítottam, meggátolva, hogy annak bármi baja is essen a személyemnek ütköző csődület okán.

Szabad kezemmel pánikszerűen kapaszkodtam meg a korlátban, nehogy az emberáradat bokáihoz zuhanva testesítsek meg egy jövőbeni agyontaposott áldozatot. Ujjaimmal görcsösen ragaszkodtam a fém rúdhoz, mintha életem függött volna annak megszorításán. A bal mellem mögött dobogó szív ütemes melódiái a pillangó képében visszatekintő plüssállaton verődtek le, oly intenzíven kötődtem a játékhoz, mielőtt átnyújtottam volna azt Szerelmem kislányának. Testemmel igyekeztem minél közelebb merészkedni a függőleges helyzetben álló fogódzóhoz, meggátolva, hogy bárki is elsodorjon. Mintha az égiek utasítást szabtak volna ki a részemről momentán még ismeretlennek vélt illetőnek annak ügyében, éppen biztonságos közegbe kerültem, telefonom megcsörrent a felső testemet óvó kabát zsebének mélyén. Gyomromban jóleső borzongás, valamint melegség terebélyesedhetett ki, amint arra gondoltam, talán Harry szándékozott felhívni engem, megajándékozva hangjának reszelős mámorával.

Egyik kezemmel a lehető legszaporábban eredtem a zajongó készülék nyomára, mielőtt az engem kereső egyén megszakította volna hívása kezdeményezésének folyamatát. Mihelyst előhalásztam azt öltözetemnek védelméből, a kivilágosodó képernyőre tekintettem. Ugyan csupán egy tizenegy tagból álló számsor jelent meg szemeim előtt, melyhez nem társult név, mégis minden kétséget kizáróan felismertem azoknak tulajdonosát hosszú idők óta elnyúló ismeretségünk fényében. Előbbi egészséges mértékű aggodalmam helyébe kóros félelem lépett, vajon Alex miféle indítékból óhajtott csevejbe elegyedni velem. Nem szándékozva tovább fecsérelni drága időmet fogadtam el hajdani vőlegényemnek hívását, s a telefont a fülemhez emeltem. Alkalmam sem adódott köszönteni a vonal túlsó felén időző alakot, ugyanis hangja máris sürgetően szólalkozott fel.