Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

63. Fejezet

- Kurva nagy baj van. - mondata utolsó felére hangja elcsuklott.

- Várj, mielőtt folytatnád, gyere be, nehogy ennél is jobban elázz! - az ajtó útjából odébb állva nyitottam előtte szabad utat.

Vonakodva ugyan, de belépett az előszoba légterébe, mindeközben én egyik kezemmel a falba szerelt villanykapcsolóra nehezültem, világosságot gyújtva a kicsiny helyiségben, továbbá a folyosó egy jelentős részében. Sötétkék bőröndjének kerekei harsány zajt csapva gurultak át a küszöbön, maguk után nedves csíkokat húzva a világos parkettán. Alice ruhájának cigarettával átitatott bűzétől üres gyomrom megsajdult, továbbá szaglószervemet undorodva mozgattam meg, elűzve a kellemetlen impulzust. A lány tincsei oly kócosak voltak, mint aki hosszú hetek óta nem áldotta meg samponnak mámorával azokat. Amint a lámpa sugara arcára vetült, felkeltette figyelmemet ama nyúzottság, mi vonásait terhelte le. Kisírt szemei alatt méretes karikák húzódtak a lila színnek egy igen sötét tónusában tündökölve. Amennyiben megérzésem nem csalt, rendkívül nehéznek ítélte meg testsúlya megtartását, lábai oly mértékig gyengültek el. Mellettem való elhaladását követően bezártam az ajtót háta mögött, s türelmesen várakoztam, hogy kifejtse, pontosan milyen szél is fújta őt erre.

- Kérlek, ígérd meg, nem kiabálsz majd! Azt nem tudom elviselni, ha te vagy dühös rám. - felém sem tekintve könyörgött.

- Tudod jól, nem ígérhetek semmit. - tenyereimet melleim elé emeltem. - Miről lenne szó? - higgadtságomnak megtartásán fáradozva szántottam át fürtjeimnek millióin.

- Letépem, mint a ragtapaszt. - motyogta. - Terhes vagyok.

Szívem, mintha megfeledkezett volna rendkívül fontos feladatainak elvégzéséről, úgy dermedt meg meztelen mellkasomnak védelmében, egyetlen pillanat erejéig fagyasztva meg véremet kusza érhálózatomban. Mindenféle problémát megtagadva érzékelhettem ajkaimnak kiszáradását, melyhez torkomnak összeszűkülése szegődött társul. Bal szememben az ideg kényszeredett rángáshoz látott, aminek enyhítése reményében szorítottam össze látószerveimet, harsányan sóhajtozva. Vendégem nem tartogatott magában elég bátorságot ahhoz, hogy megtiszteljen figyelmével, helyette megviselt csizmáit kínozta íriszeinek súlyával. Egyetlen hangot sem hallatott, ahogyan én sem, noha tudtam, az ő fejét gondolatok sokasága fárasztotta le. Vele ellentétben az én nyelvemen egyetlen szó sem pihent meg, mintha beszédkészségemet vesztettem volna el, úgy állítottam kérdések elé magamat azt illetően, mit is kellett volna mondanom.

- T-tessék? - csóváltam fejemet hitetlenkedve.

- Nem jött meg, így csináltam tesztet. - hangja kocsonyához hasonló módon remegett. - Colyn az apja. - tette hozzá mellékesen, továbbra is kerülve tekintetemet.

- Mikor a múltkor rád rivalltam, miért nem szülsz neki gyereket, nem így értettem. - verejtékcseppek csordogáltak végig homlokomon, oly módon küzdöttem hangomnak visszaszorításával.

- Tudom. - zokogása váratlanul szólalkozott fel. - Pedig védekeztünk. - fordult felém megtörten, mit sem törődve ábrázatát áztató könnyeivel. - Még azelőtt kihúzódott belőlem, hogy elsült volna.

- Tessék? - nevettem fel cinikusan. - Nektek ez a védekezés? - förmedtem rá. - Hát gratulálok. A fizikához van eszed, de az ilyen dolgokban igazi analfabéta vagy. - szavaimnak súlyát figyelmen kívül hagyva szidtam meg, erősen gesztikulálva. - Hihetetlen. Te vagy az aki mindig a mobilját cseszteti, nem tudtál volna keresni valami fogamzásgátló módszert, hogy egy becsúszott gyerek miatt ne fájjon a fejed?! - koponyámat tenyereim közé zárva nyitottam tágra szemeimet, hiszen majd szét robbant az agyam.