Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

100. Fejezet (Kötet záró rész)

- Jasper-t mégis feltételes szabadlábra helyezték. Jövő héten szabadul.

Hirtelen torkomon akadt minden szó, s a hangok megalkotása helyett a heves fuldoklás mellett tettem le voksomat. Semmit sem ittam, viszont a nyál légcsövembe jutott, tüdőmet megvonva a levegőtől. Mellkasomat gyengéden, de ütni kezdtem, megkímélve magamat a hosszas fuldoklástól. Szemeimet két keskeny vonallá préseltem, mialatt harsány köhögés szakadt fel torkomból. Ugyan nem láttam semmit, mégis valakinek kezét éreztem hátamra simulni. Kizárásos alapon cseppet sem vágtam nehéz fába fejszémet a személy meghatározását illetően, így tudtam, Shirley paskolgatta a lapockáim alatti területeket, megsegítve szenvedésem enyhítését. Amint úgy éreztem, rendbe jöttem, bal mellső végtagomat magam elé emeltem, s megálljt parancsoltam anyósom cselekedeteinek.

- Hogy érted, hogy szabadul? Ez hogy lehet? - tanácstalanul kémleltem a nő idősödő, egyben gondoktól terhes vonásait.

- Jó magaviselet miatt kiengedik. - tájékoztatott, hozzálátva a jobbra, valamint balra való ideges járkáláshoz.

- Jó magaviselet? - felháborodásomnak hangot adva kiáltottam el magam. - Bántalmazta a családját, aki a börtönben nincs vele. Jó, hogy nem fog erőszakot tanúsítani egy halom elítélt között. - afféle méreg színezte be szemeimet, Shirley megtántorodott. - Ez a legnagyobb baromság, amit valaha hallottam. Amint kilép a börtön kapuján, már mehet is vissza. - fortyogtam a dühtől, ez Anyósom számára sem volt titok, hiszen félt közelembe férkőzni annak ellenére is, még most is fenekemen maradtam.

- Már beadtam a kérelmet a távoltartási végzés ügyében az egész családnak. Ezáltal Daenerys, Broderick, és én védve lehetünk.

- Védve? - cinikusan nevettem fel, nem félve többé a foteltól való elválástól. - Szerinted egy hülye kis papír majd határokat szab az elképzelései előtt? - karjaimat tanácstalanul tártam szét, nézve, ahogy Shirley hátrált annak emlékére, mikor valaki utoljára ilyen hangnemben beszélt hozzá, pofon csattant arcán. - Broderick tudja? - súgva intéztem felé kérdésemet, fejemmel a folyosó felé fordulva.

- Csak te, és én. - ujjai kettőnk között jártak, s mindvégig feszültségbe torzult vonásaimat kémlelte szemüvegének lencséje mögül. - És szeretném, ha rajtunk kívül nem is tudná meg más. - határozottan szólt hozzám.

Képtelen voltam higgadtság előtt meghajolva tudatomba fogadni a szavakat, melyeket vékony ajkai formáltak, ebből fakadóan a hasztalan járkálást véltem a legcélszerűbb cselekedetnek. Kezeim testem mellett pihentek, mikor jobbra, majd balra sétáltam a dohányzóasztal, s kanapé között üresen maradt kicsiny ösvényen. A nő csendesen várt, hátha valamiféle terv kidolgozásán fáradoztam némán, azonban el kellett szomorítsam, mindössze a düh áradt belőlem. Fogaim képesek lettek volna összeroppanni, oly erősen préseltem azokat egymásnak, amint megfeszült állkapcsom. Gyomrom remegett, lelkemen súly rostokolt, ennek tetejében szívem is rendetlenkedni kezdett. Valamiféle gondolat szöget ütött leterhelt agyamban, ezáltal Shirley-re sandítottam, rémült tekintetünket egyként fonva össze. Ajkaim elnyíltak egymástól, ámbátor egy hangot sem voltam kész hallatni, ő máris megszólalt.

- Ne mond el neki, kérlek! - tett utalást Életem Szerelmére.

- Sajnálom, de egy ilyet nem fogok titokban tartani a FELESÉGEM előtt. - tiltakoztam hevesen. - Hogyan reagálna szerinted, ha a semmiből meglátná az utcán? Fogalma sem lenne, hogy ő törvényesen van szabad lábon, még azt hihetné, kiszökött. - iparkodtam visszább fogni hangomat, nehogy mindössze néhány helyiséggel odébb tartózkodó Kislányom fülébe jusson mondandóm.

- Akkor sem szólhatsz neki! - erősködött.

- Jól van, Shirley. - közvetlenül a nő elé léptem, letekintve alacsony termetére. - Akkor gondolj bele az ÉN helyzetembe! - lélegzetét visszafojtva hallgatott. - Itt vagyok én, egy szívbajos családapa, akinek egy célja van az életében, hogy a két gyönyörű gyerekét, és a feleségét a széltől is óvja, erre AZ, aki megkeserítette az életünket, aki miatt hamarosan nem háromszoros, csak kétszeres apa leszek, kiszabadul. - két mondat között nagyot nyelt, míg én reszelős hangomat hallattam. - Oda a kibaszott biztonság, amit a börtön kínált fel nekünk. Amint te kimondtad azt az istenverte hírt, elszállt minden nyugodt éjszakám, nappalom, s másodpercem, ami ezután következett volna. Erre te elvárod tőlem, hogy tartsam lakat alatt a számat azok előtt, akiket a legjobban szeretek a világon. - szinte alig pislogott, úgy fürkészte hozzá rendkívül közel merészkedő arcomat. - Hogy várhatod el ezt tőlem? Cipeljem a terhet? Azzal mivel lesz jobb, ha még Daenerys sem tudja? - vetettem fel a költői kérdéseket, de már folytattam is. - Szerinted mit fog szólni, ha ne adj Isten, meglátja őt az utcán annyi év, és gyötrelem után? - minden szavunkat csendesen formáltam meg ajkaimmal.