Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

12. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

Ugyan a novemberi hideg időjárás kellemetlen köntösébe burkolta London minden egyes utcáját, gyakorta zúdítva esőnek haragját a városra, a Nap mégis diadalittasan vette át helyét a monumentális mennybolton. Erőteljes sugaraival felmelegíteni óhajtotta a hűvös légkört, aminek fogságában az emberek kabát használatára kényszerültek. A tegnapi nap folyamán kendőmmel öleltem körbe nyakamat, nehogy didergéshez lássak a fedetlen terület jóvoltából, habár tisztában voltam a ténnyel, a mai reggel alacsonyabb hőfokkal dúsítva szándékozta megkeseríteni a dolgozó ember utazásait. 

Az étkezőasztal felületén elterült azon napilap, melyet ajtónk előtt hagytak minden egyes reggel, mihelyst az óra hetet ütött. Amint Alex fekete pólója, valamint szürke melegítőnadrágja képezte pizsamámban kilépdeltem a bejárati ajtó túloldalára, hogy behozhassam a The Times címre keresztelt szerzeményt, máris helyet foglaltam az egyik meglehetősen kényelmes széken, mi étkezőnk főbb bútorai közé tartozott. Barna ékköveimmel átható koncentrációm közepette követtem végig az újság összes sorát, a képek alatt húzódó mondatokat is gondosan átnyálazva. 

A tegnapi híreknek tanújaként, melyek egy családon belüli erőszak történéseit foglalták magukba, valamiféle borzongás suhant végig gerincemnek vonalán, hiszen az efféle borzalmakról történő értesüléskor mindannyiszor Jasper-nek kegyetlenségei lebegtek lelki szemeim előtt. Amennyiben nem kényszerült volna a börtön rácsai mögött eltölteni elkövetkezendő esztendőit, talán momentán is rémülettől övezve tettem volna ki lábamat a félelmetes utcára attól tartva, netán nyomomra talál. Tüdőm mélyéről hatalmas sóhaj szökött fel, mihelyst eszembe jutottak ama napnak eseményei, mikor a tárgyalások lezajlásával végre megszabadulhattunk apám haragjától.

Tenyeremben melegség mámorára figyelhettem fel azon forró bögre szorongatásakor, melyben általam elkészített kakaóm gőzölgött. A sötét árnyalatban tündöklő italból pusztán egyetlen kortyot fogyasztottam el, szervezetemben máris szokatlan tűz lángjai gyúltak fel, akárcsak egykoron, mikor az angyal bőrének puhaságát tapasztaltam sajátomon. A halvány zöld festék fedte falon függeszkedő óra kattogása keltette monoton zaj valamiféle időgép szerepét magára vállalva repített vissza a múltnak felejthetetlen fogságába, ahol boldogságra lelhettem Harry társaságában. Szemhéjaim váratlanul borultak barna íriszeim elé, teljes mértékben megnyitva lelki szemeimnek monumentális vásznát, mintha csak álmaimnak mezején andaloghattam volna.

*Visszaemlékezés*

Nappalinknak atmoszférája szüntelenül nyugalomra ösztökélte hevesen zakatoló szívemet, noha lelkemben aggodalom gyúlt lángra tudván, szerelmem mily régóta volt távol otthonunktól munkájából kifolyólag. A délutáni napszakban kényszerült kitenni lábát a lakás küszöbén két óra tájban, viszont a hófehér festékkel kipingált téglafalakon díszelgő piros óra kvázi fél kilencet mutatott. Az esti sötétség a júniusi hónapnak következtében még nem kívánt a városra telepedni, arra sarkalva az utcai lámpákat, hogy azok élénken felgyúljanak, bensőmben mégis mérhetetlen félelem gyúlt lángra. Néma imáimat az égiek irányába címeztem abban reménykedve, minél hamarabb hazaterelik vőlegényemet a világ tágas legelőjén, csakhogy az órák teltek, s teltek, továbbra is információk hiányától szenvedőn toloncolva engem kérdéseimnek millió közé.

- Mackó, gyere már, kérlek! - szólalkoztam fel, habár tudtam, szavaimnak nem lehetett fültanúja.

A helyiség csendességébe hébe-hóba a televízióból származó híradó hangja rondított bele, ahogy a szóvivő hölgy éppen egy késelésről kívánt értesíteni mindenkit, ki eme tévécsatornán időzött el szemeivel. Az étterem környékén lezajló incidens három ártatlan áldozatot követelt, kiknek egyik egyénét egy mindössze tizenhárom éves kislány testesítette meg. Az elkövető férfi harmincas éveinek közepén járva követte el bűncselekményét, noha cselekedeteinek pontos okait momentán még titkok övezték. A Harry mai munkaügyeihez közeli helyszínnek látványától afféle görcs keletkezett gyomromban, melynek hála az említett szerv többszöri bukfenc hányására vállalkozott fájdalmasan. Szervezetemben valódi émelyítő érzés vehette kezébe a stafétabotot, ezáltal tükör hiányában is képes voltam megállapítani, miszerint orcáim egy hulla árnyalatával vetekedtek makacs módon.