Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

82. Fejezet

Kocsonyához hasonlóan remegő ujjaimmal ügyetlenül ugyan, de megkötöttem ama masnit, mi Maggie derekánál pihent meg. A gyönyörű lila ruhácska, melyet közösen választottunk ki a ma reggel folyamán, egészen térdéig zúdult laza szabásával, ellentétben a felső szakasszal, mi törékeny porcikáira simult kényelmesen. A naptárak ugyan május hetedikét írták, mégis féltem attól, netán hűvösnek tartja majd a közegét ama helyszínnek, melyet Harry álmodott meg számunkra menyegzőnk székhelyeként. Egyik kedvencemként elkönyvelt fehér kardigánját az ágy szélére hajtottam saját menyasszonyi öltözetem mellé, reménykedve abban, sikerült kellően eszembe vésnem annak fontosságát. A lakásban Szerelmemnek hiányában valamiféle ridegséget véltem felfedezni annak ellenére is, ő szüleinek házában időzött, iparkodva tőlem távol elkészülni, ezzel gátolva meg egymás szettjének véletlenszerű szemrevételezését. Társaságunk gyanánt köszönthettük Rachel-t, továbbá az ikereket, kiket édesanyjuk öltöztetett fel pusztán pár lépésnyire időzve.

- Nem szorít, Bogaram? - gyermekem hátán gyengéden simítottam végig.

- Nem. - fejét ingatta, amiből fakadóan fekete tincsei megcsiklandozhatták kezemet.

- Most, hogy elkészültél, már csak a hajráfod hiányzik a buksidról. - a puha matracban megkapaszkodva tápászkodtam fel, egyre nehezebben bírva el huszonötödik hetébe lépett magzatomnak súlyát.

Tenyeremet pocakom alá koordinálva szeretgettem meg csemetémet, ki minduntalan gyakrabban áldott meg engem mozgolódásának mellékhatásával, az állandó vizelési ingerrel. A fekvőalkalmatosság szélén időző kiegészítőt ujjaim közé vettem, készen állva felhelyezni azt Angyalkámnak frizurájára. Mintha az elmémben képeződő gondolatok tanújává válhatott volna fordult felém, szeplők tarkította orcáit mutatva meg számomra. A finom mosoly, mi ajkait felfelé görbítette, némi nyugalmat hozott háborgó lelkemre. Hiányzott édesanyám, hiba lett volna letagadnom, azonban nem voltam hajlandó őt a szűk vendégsereg sorai között látni, amennyiben annyi tisztesség sem lakozott benne, hogy érdeklődjön unokájának fejlődése, avagy lányának hogyléte felől. Hatalmas meglepetésként ért, mikor Vőlegényem a mai reggel folyamán mindenféle probléma nélkül elhozhatta Öcsémet a házból, ahol már hosszú hetek óta nem jártam. Alig vártam annak percét, mikor végre felfedezhettem a helyet, ahol esküvőnk óhajtott lebonyolódni, mégis várakoznom kellett még röpke másfél órát.

Alice arcát cseppet sem hiányoltam hozzátartozóink közül, bármily gonoszan is hangoztak e szavak, ugyanis a fülem felett díszelgő - azóta is - fájdalmas heg, valamit azt azt körülölelő kopasz fejbőr mind az ő műveként volt felírható. Amennyiben Rachel nem füllenteni próbált, állítása szerint képes volt kezébe venni a dolgokat, és úgy elrendezni frizurámat, hogy ama három-négy centiméternyi tar felület eltűnhessen a kíváncsi szemek elől, kizárólag saját tudatomban élve. Momentán fittyet hányva annak létezésére kötöttem laza kontyba fürtjeimet, nehogy orcámba éktelenkedve zavarják meg látásomat. Jobb oldalam felől halk beszédet hallottam Hilary által, ámbátor túlnyomó figyelmet nem fordítottam szavaira annak tudatában, anyukáját tüntette ki velük, mintsem engem. Gyermekemre óvatosan helyeztem fel egyetlen szem pillangótól ékesített hajráfját, melyet máris hercegnőhöz méltóan érintett meg halántékának közelében.

- Te vagy a leggyönyörűbb, Édesem. Anya a nyomodba sem érhet, ez már biztos. - tenyeremmel törődésem jeléül cirógattam meg bársonyos vonásait.

- Szép vagyok. - ártatlan kijelentésének tanújaként eresztettem széles vigyort felé.

- Így van, Kicsim. - bólogattam határozottan.

- Izgulsz, Drágám? - leendő anyósom kedves kérdésével illetett.

- Igen, nagyon. - ismertem be csendesen. - Harry nem fél, végülis ma reggel ezt mondta, mikor elbúcsúztunk egymástól, de én rettegek. - cinikus nevetésemet a fürtjeim közé szántó ujjak kísérték.