Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

42. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

A hálószoba ablaka előtt elhúzva pihentetett puha sötétellők aligha eresztettek be némi napfényt ama december végét író reggeli órákban, melyekbe csöppenhettem Szerelmemnek ragaszkodóan ölelő karjai között. Eme szerdai nap rendkívül különleges eseményként élt fejemben, ugyanis az elkövetkezendő huszonnégy óra foglalta magába a Szenteste meghitt légkörét, melyben életemben először részesülhettem Harry társaságában. A mai terveimet hosszadalmasan taglaló listán egyetlen tényező állt az élen, aminek esetleges elromlásának puszta gondolatára is elviselhetetlen görcs keletkezett gyomromban, továbbá torkomnak egész alagútjában fájdalmas szűkület teljesedhetett ki, körbefonva az éles sziklát, mi ott megtelepedett. Igyekeztem minden erőmet, s fantáziámat feláldozni ötletem megfelelő kitervelésének, illetőleg megvalósításának oltárán, ezáltal a lehetetlen fogalmát a lehető leghátrébb toloncoltam agytekervényeim között. Éjszakai alvásom helyett álmatlanul feküdtem a bársonyosság jellemezte ajkak halántékomra nyomódó célpontjaként, ahogy Angyalom szüntelen horkolásával tüntette ki bizsergő bőrömet már csaknem hét órája.

Az említett illető tetoválásokkal ékesített erős végtagjai védelmezően ölelték körbe törékeny testemet, nehogy álmainak földjén történő barangolása során hirtelen elveszítsen. Jobb tenyere mellkasomon pihent meg, bal keblemen nyugodva bármiféle hátsó szándék vezérlése nélkül követve végig szívemnek heves dallamait. Szabad alkarja bordáimat súrolta közöttünk való megrekedésének fényében, ezáltal a fejében leképeződő események okozta aprócska rángások ujjain keresztül vezetődtek le bőrömön fekete pólóm anyagán keresztül. Szemeimet, melyeket némi fáradtság nehezített el egész éjjel tartó ébren létemből fakadóan, óvatosan legeltettem végig bal oldalamon, amily szeglet momentán Maggie hiányában üresnek, s hidegnek volt mondható. A kislány kivételesen Todd felőli nagyszüleinél hajtotta álomra fejét, ugyanis eme karácsony alkalmával ők sajnos nem tudtak velünk tartani. Kizárólag Harry, s én tartózkodtunk itt, meghitten ragaszkodva egymáshoz órákon át.

Tudván, még idejekorán kényszerültem cselekedni, mielőtt Szerelmem kiandalgott volna álmainak bódító földjéről, kellett mozgásra ösztökélnem minden izmomat, akármily módon is ódzkodtam az Angyaltól való megválás tényétől. Tenyeremet finoman vezettem fel a mellkasomon pihenő karon, hogy azt mielőbb lehámozhassam magamról terveim sikeres végrehajtásának reményében. Érintésem hatására kedves mormogás szele csapta meg fülcimpámat, később Harry édes mosolyra húzta ajkait két harsány horkolás megejtése között. A tökéletes teremtés orrán, illetve száján át kijutó forró levegő felkorbácsolta nyakamnak, ezenfelül fülkagylómnak ívét, ezáltal meglepően nehéz szívvel kecmeregtem ki mellőle a kényelmes matracról. Alsó végtagjaimat iparkodtam észrevétlenül kihámozni ama lábak láncából, melyeknek sajátommal való összefonódására egészen mostanáig alkalmam sem adódott felfigyelni.

A monoton durmolás zaja megnyugvással töltötte el minden sejtemet, tudván, az Angyalom szunyókálásának megtörhetetlen diagnózisát állította fel. Mihelyst a tetoválásoktól ékes tagok eleresztettek, párnámat jelölte ki célpontjául az erős alkat, hogy mellkasához vonva azt helyettesíthesse személyemet. Testem melegének hiányától elégedetlen mormogások ütötték meg füleimet, melyek a félisten irányából származtak, noha arcát hamarjában rejtette el a virágos huzat fedte puha anyagban. Barna fürtjei elterültek a textília felszínén, akárcsak bokornak lombjai a talajon, majd térdét egészen hasáig vonva fel burkolózott a közismert nevén magzat pozitúrának nevezett testhelyzetbe. Bágyadt ajkaimra mosolyt engedve vettem tudomásul, Szerelmem egy ölelgetni való medvebocs, illetve édes kisfiú egyvelegének kilétét keltette álmos óráiban.

Az ágy széléig óvatosan mászva el tettem le talpaimat a padlószőnyeg csiklandozó felületére, viszont vállam felett hátrapillantva bizonyosodtam meg arról, a szívemet éltető illető továbbra is zavartalanul pihent. Mozdulatlan lénye okán mindenféle hang hallatását mellőzve tápászkodtam fel a fekvőalkalmatosságról, hogy útnak eredhessek. Lábujjhegyre emelkedve kíséreltem meg zajtalan lépteimet egészen a csendes helyiség behajtott ajtajáig settenkedve. Minden mozdulatomat iparkodtam finom keretek között véghez vinni, holott Harry harsány horkolásának melódiái minden egyéb neszt a háttérbe toloncoltak. Az általam kiszemelt nyílászáróhoz érve helyeztem tenyeremet annak kerekded kilincsére. A gesztenyebarna színben pompázó falat magam előtt kinyitva tornáztam át magam a küszöbön, ám, mielőtt még a hálószoba végleges elhagyása mellett tettem le voksomat, vállam felett Hercegemre pillantottam. Nyugalmas csicsikálásának tudatától készségesen csuktam be magam mögött az ajtót, készen feladataim elvégzésére.