Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

49. Fejezet

Az ereimben csörgedező folyadék oly sebességgel áramolva kábította el minden sejtemet, aminek okán akarva sem lettem volna képes elraktározni az elém táruló látvány tartogatta keserves információkat. Tenyereim tüstént az izzadság súlyos gyermekei előtt nyitották meg kapuikat, ezáltal a sós cseppek életvonalamnak teljes hosszán végigfolyva csöpöghettek le remegő ujjaimnak begyéről. Talpaim mélységes gyökereket eresztettek a hajópadlóba, ellenben a végtagok mégis úgy dideregtek, mintha fáztak volna. Íriszeim hatalmasra nyíltak, egy-két könnycseppet engedve szabadjára, ezáltal ők pilláimon vezetődtek végig. Az ajkaim között keletkező résbe öklöm jócskán belefért volna, így akarva sem tudtam volna száraz nyelést leerőltetni tokromnak összeszűkült alagútján át, ahová szívem könyörtelenül tornázta fel magát az elmúlt egy percben.

A mogyoró színében tündöklő bejárati ajtónak ama megsebzett Angyal támaszkodott hátával, kinek izmai erőtlenül ernyedtek el. Feneke a hűs csempeburkolatra nehezült görnyedt testtartásának felvétele közben. Lábait kinyújtotta maga előtt, a tagok között némi terpeszt rendelve el, míg arcát reszkető tenyereinek palástja mögé bújtatta el. A hangszálai keltette keserves zajok alátámasztották röpke sejtésemet, miszerint éppen az egereket itatta bánatában, noha valami mégis intenzívebben vonta magára figyelmemet ily távlatból is. A fekete csizmájának talpáról leolvadó hó a taposón alkotott piszkos tócsát, azonban a folyadék rejtette vörös szín vérnek keveredéséről nyújtott be tanúbizonyságot. A férfi homlokát érintő ujjak szintén eme pirosságtól mocskolódtak be, olykor egészen egykoron megsebzett csuklójáig terelgetve a vasas gyöngyöket.

Fekete öltönyén szennyeződéseket fedeztem fel, amik szürke, s fehér tónusának egyvelegében játszottak. Minden porcikája remegett, válla rázkódott, oly harsányan zokogott. Mellkasa ütemtelenség jellemezte módon emelkedett, s süllyedt, ezáltal sírását fuldokló zajok fűszerezték. Nem áldozva tovább a vesztegelés oltárán emeltem meg lábamat, eztán sietős lépteket kíséreltem meg a pusztán Harry fájdalmas hangja bezajosította folyosón. Fekete szatén ingem - mi az Ő gardróbjából származott - mindössze köldökömnek magasságáig került begombolásra, ezáltal melleimet aligha takargatta az anyag. Kebleimnek ékkövei épp elrejtőzhettek a szövet alatt, azonban a jobb egyedet tarkító ékszer olykor kikukucskált a karaván mögül. A látásomat korlátozó könnyeket sűrű pislogás keretében távolítottam el az útból, hiszen nekem erősnek kellett maradnom, ha tartani szerettem volna Szerelmemben a lelket.

- Harry? - szólítottam meg őt rémülten. - Mi történt, Édesem? - szinte előtte sem termettem, máris letérdeltem terpeszben pihentetett lábai között.

Bármiféle válasz megejtése nélkül csóválta meg fejét, ekkor érzékeltem, az ujján megállapodó vér már megszáradt, így arra a következtetésre jutottam, bármily sérülés is okozta azt, gyógyulásnak indult. Tenyereimet védelmezően simítottam fel combjaira, iparkodva közel merészkedni reszkető alakjához. Néma kérésemet figyelmen kívül hagyva takargatta továbbra is vonásait, ezáltal pusztán az álla csúcsára csepegő könnyeket köszönthettem nem várt vendégek gyanánt. Tagjaimmal oly finoman öleltem közre csuklóit, alig érezhette tapintásomat, izmai mégis megrándultak ujjbegyeim alatt. Lassan iparkodtam odébb hessegetni kezeit utamból, amit készségesen teljesített, eközben térdeivel közreölelte az egyedek között megállapodó lábaimat. Amint ábrázatát alapos szemügyre vehettem, homlokán méretes vágásra figyeltem fel, mi már varasodni kezdett. A sérülés környéki tájékot befedő kosz feltehetően Szerelmem tenyeréről származhatott, ugyanis bőrét piszok fedte.

- Uram Isten! - hüledeztem rögvest. - Kicsim, mi történt veled? - arcára ránehezült kezem, hogy hüvelykujjammal felmérhessem a sebhely állapotát.

- Rányitottam a kocsiajtót, mikor eljöttem a biztosítótól. - erőt véve magán válaszolt. - Nincs meg, Daeni. - sírása ismét bezajosította az egész házat. - Szartak a fejünkre. - lélegzetvételei pánikról árulkodtak, később fuldoklás áldozatává lett. - Hogy fogom eltartani a lányomat? - köhögése oly hangokat eredményezett, mintha semmiféle oxigén nem jutott volna tüdejébe.