Elkötelezve ("Fiatal" című könyv folytatása)

91. Fejezet

*Daenerys szemszöge*

A kengyelbe helyezett lábaimra terített kék kendő felett aggodalmasan mértem fel Dr. Morrisson arcának minden egyes rezdülését. Ajkaimat két keskeny vonallá szorítva próbáltam a lehető legkényelmesebben viselni ama ujjbegyeknek tapintását, melyek hüvelyembe vezetődtek, igyekezve kitapintani méhszájamat. Az idegen érzés nem okozott fájdalmat, noha kellemesnek sem neveztem volna éppen, ezáltal szemeim helyesebb cselekedetnek vélték a sürgős lecsukódást. A tüdőmből kieresztett gondoktól terhes sóhaj valamiféle motivációként hathatott Férjemre, ugyanis mellkasomon megpihenő kezünknek együttesét egészen szájáig emelte, pusziknak sokaságát szórva szét sápadt bőrömön. Fejemet felé csaptam, amikor nyomó impulzusnak estem áldozatává medencém környékén. A doktor út kettőt hümmögve fújt visszavonulót, ezáltal mérhetetlen megkönnyebbülés érzése tört rám, mihelyst tagja kimerészkedett nőiességem közeléből. Látószerveim felnyíltak, nyomban összetalálkozva Harry állkapcsának megfeszült, s éles ívével. Egyetlen hangot sem hallatott, smaragdjai ellenben elárulták számomra, rettegett az elkövetkezendő hírek lehetséges negatív vonatkozásától.

- Ne aggódjanak, még nem most fog megszületni a kisfiuk! - a férfi reszelős hangja felszólalkozott.

- Minden rendben van, Dr. Morrisson? - Szerelmem porcikái remegtek ujjaim között.

- A vizsgálat rávezetett, Mrs. Styles, hogy méhszáj rövidülése van, mely amolyan jóslatként jelentkezik a tényleges szülés előtt két-négy héttel. - tájékoztatott bennünket. - Hallottak már a Braxton Hicks-kontrakcióról? - érdeklődött, komoly tekintetével ajándékozva meg bennünket.

- Olvastam róla a babakönyvekben. - az Adonisz felszólalkozott, amint emlékképei között megjelent e momentum. - Jóslófájásként is nevezik. - tette hozzá.

- Pontosan. - halvány mosoly kúszott az orvos vékony ajkaira. - Látom, felkészült a csecsemő érkezésére. - jegyezte meg elismerően.

- Köszönöm. - Szerelmem bólintott, némi szendeséget öltve magára.

- A gyermek szívhangja erős, ütemes, akárcsak az Öné, Daenerys. - az információk tanújaként lélegeztem fel. - Testhelyzete normális, koponya nem illeszkedett még be születési pozícióba, ezáltal én nem tartanám bent Önt egy kórteremben. - ismertette velünk a tudnivalókat. - Előfordulhatnak ehhez hasonló jósló fájások a jövőben is, viszont, amennyiben a számuk egy órán belül nem ugorja meg az ötöt, én nem sürgetném a kórházba való bejövetelt. Sajnos csak felesleges út ez Önnek, és a magzatnak is. - Kedvesemmel azonos időben bólintottunk. - Pihenjen, igyon sok folyadékot, s amennyiben ilyen fájdalmakat tapasztal, próbáljon meg némi magnéziumot bevenni, illetve feküdjön le a bal oldalára. Az segíthet az enyhítésükben. - tanácsolta. - Kérem, vegye ki a lábát a kengyelből!

- Köszönöm szépen, Doktor Úr. - hálám jeléül mosolyogtam, teljesítve kérését.

- Dr. Morrisson, lehetne egy kérdésem? - Szerelmem zavaráról tanúskodva szorította meg kezemet.

- Persze. - bólintott a férfi.

- Én, mint édesapa, és férj, mit tehetek az utolsó hetekben? - érzelmeim a felszínre vágyakoztak a felettébb kedves, s törődő szándéktól.

Mielőtt nőgyógyászom bármiféle válaszra is méltatta volna az érdeklődést, felállt gurulós székéről. A negyvenes éveinek elején járó férfi nekünk hátat fordítva sétált el asztaláig, melyen temérdek papír heverészett - laikus ember aspektusából megítélve - rendezetlen kuplerájként testesülve meg. Barna tincsein igazítva rándított egyet fején, mielőtt ujjai szapora keresgélésbe fogtak volna. Combjaimat összezártam, örömest fogadva az egészen térdemig lezúduló kendőnek palástoló hatását. Kedvesen pillantottam fel az Istenségre, kinek lelkét súly terhelte le aggodalmas szülő, valamint házastárs szerepében tündökölve. Valamilyen úton-módon tudomást szerzett rajta megállapodó íriszeimnek voltáról, ugyanis egymásba fűzte tekintetünket. Szemeinek tükrébe ásva magamat úgy véltem, talán annál is nagyobb félelem előtt hunyászkodott meg, mint saját személyem, hiszen ő külső szemlélőként egy aprócska sóhajba is monumentális gondokat látott bele. A lehető legközelebb hajolt hozzám, nedves csókot címezve homlokomra.