7 nap és 7 hét | 18+

1. nap / 9

Annyira elmélyültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem és leültem a kanapéra. Épp egy kórházas sorozat ment, nem nagyon figyeltem oda és szerintem ezt már láttam is. Természetesen nyúltam a laptopom után de persze nem volt ott, ahol hagytam. Francba. Az írás megnyugtatott volna.

Végignézte ezt de nem mondott semmit. Néha felnevetett, miközben nézte a tv-t, én a felénél kezdtem odafigyelni, hogy sose akkor nevetett, amikor valami vicces ment. Teljesen kattant ez a fószer. 

Késő volt mire vége lett és ahogy a stáblista megjelent kikapcsolta az adást.

– Gyere! – és kinyújtotta a kezét felém. Bénultan ránéztem, aztán a kezére és nyeltem egyet. Feltápászkodtam és elmentem a keze mellett. Elsétáltam a mosdóba, aztán megfogtam a poharamat és bementem a hálóba és letettem az éjjeliszekrényemre. Aztán vissza sétáltam és lekapcsolgattam a villanyokat kivéve a konyhában. Annak a kis fénye bevilágította az egész nappalit. Ő csak állt az ajtó félfának dőlve és nézett. Úgy mentem oda hozzá, mintha a kivégzésemre mennék, nem tudom mi fog ezután következni és ez teljesen kikészít.

Felém magasodott és komoly arccal nézett.

– Ez a kedvenc részem. – mondta jéghidegen.

A szívem őrült gyors tempóba kezdett el verni. Megfogta a karomat és az ágy felé kezdett el húzni. Elkezdtem ütni a kezét, hogy engedjen el. Egy pillanatra megrántott és megálltam, Ő villámgyorsan lekapta a pulcsiját, ami eddig rajtam volt és azzal a mozzanattal ledöntött az ágyra. Felkiáltottam és hátrálni kezdtem az ágyban.

– Hagyj békén! Ne gyere közelebb! NE! Ne érj hozzám! – kiabáltam.

 Ő jött utánam, lenyomott és a hasamra ült. Dobáltam magam az ágyon és minden erőmet bele adtam, hogy szabaduljak. Ütöttem és kapálóztam de ahogy a teljes súlya rajtam volt tehetetlen lettem. Megfogta a jobb kezemet és kirángatta maga alól és ahogy éreztem, hogy csak egy kézzel tartja egy hirtelen mozdulattal kirántottam a keze közül és még lendülettel arcon vágtam a tenyeremmel, majd amikor lendítettem volna a következőre, elkapta és most már két kézzel szorította a csuklómat és beakasztotta az ágy sarkánál egy pántba. Pánikszerűen szabadítani akartam a kezem és amíg arra figyeltem, a bal kezemet is kifeszítette és ugyan úgy kikötötte, közben kiabáltam és nyüszítettem.

– Jó erőben vagy. Most megleptél. – mondta miközben megdörzsölte az arcát és tök nyugisan ült rajtam.

– Engedj el! Nem akarom! Fejezd ezt be! – kiabáltam, mire ő félre biccentette a fejét.

– Még igazán el sem kezdtem... – mondta és lassan lejjebb csúszott. Leszállt rólam és innentől, ahogy tudtam rúgtam felé. Nem foghatja meg a lábam! Próbálta elkapni de csak úgy tudta, hogy előtte a csípőmet lenyomta és a combomtól kezdve végig szorította a lábamat. Egy pillanatra nem figyelt és túl közel jött és a másik lábammal többször megrúgtam de meg sem kottyant neki és erősen tartott. Az ágy végénél beakasztotta boka bilincsemet és azt a lábamat már nem tudtam használni. A másikat így már egy pillanat alatt elintézte. Egy perc pihenőt tartottam, lihegtem és kezdtem kifáradni. Nem tudom mit gondoltam.

– Elég lányosan rúgsz... – mondta és végignézett rajtam. Elégedett volt azzal, amit látott.

– Persze, mert nem volt rajtam az a kibaszott acélbetétes bakancsom. – lihegtem.

Ezen felnevetett. Párszor erősen megrántottam a bilincseimet de meg sem moccantak. Kezdtem hiperventillálni, amikor elöntött a tudat, hogy innentől bármit csinálhat velem.

A szemei mohon villantak rám és tudtam, hogy ő is erre gondolt.