7 nap és 7 hét | 18+

5. nap / 7

Mikor végzett az evéssel, hátradőlt és engem fixírozott. Nem tudom mire gondolhat abban a zavaros elméjében de lehet nem is akarom tudni. Felálltam és amikor nyúltam a tányérjáért, elkapta a csuklómat. Értetlenül ránéztem és vártam, hogy vajon mit akarhat de eltelt pár másodperc és még mindig nem szólalt meg majd leküzdve önmagát a kezemre nézett.

– Finom volt. – mondta és ahogy elengedett látszott rajta, hogy megkellet erőltetnie magát. Összehúztam a szemeimet és nem tudtam ezt mire vélni. Jó, hogy nem köszöni meg. Mi lelte? Beteg talán?

Rámosolyogtam és bólintottam egyet. Ez jólesett, főleg Tőle. Ízlik neki a főztöm!

Később odasétált a fürdőhöz és kinyitotta az ajtót. Rohantam a tálcáért és siettem ahogy csak tudtam. Amikor beléptem fel voltam készülve mindenre, mégis sokként ért, ahogy Tommy egyre gyengébbnek nézett ki. Rosszul festett és ettől újra csak bocsánatot akartam kérni tőle.

 – Tommy, az én hibám, ne haragudj rám... – kezdtem el neki mondani és letettem a tálcát.

Tekintetével követett és kedvesen elmosolyodott.

– Nem a te hibád! Ne is gondolj erre többet! – vett egy mély levegőt, amitől fájdalmas arcot vágott. – Tudod ugye, hogy az első perctől csak téged szeretlek, Haney? – kérdezte és felém nyújtotta a kezét.

– Persze, hogy tudom, ahogyan én is! – válaszoltam és abban a pillanatban, ahogy összeértek az ujjaink, John hátulról elkapott és kirántott a fürdőből.

– Mit csinálsz? – kiabáltam rá.

– Azt nem mondtam, hogy hozzád érhet! Senki sem érhet hozzád! – üvöltött és a falnak nyomott de most nem a nyakamnál fogva hanem a vállaimnál.

Nyugi, csak nyugi, mondogattam magamba.

– John, nem tudtam! Ha nem tudom a szabályokat, akkor nem is bírom betartani azokat... – mondtam neki nyugodtan.

A hangomtól ő is lenyugodott és megszorította a vállamat.

– A szabályok folyamatosan változnak, mindig időben megtudod az épp aktuálisat. – mondta és elengedett. Bezárta az ajtót és mintha mi sem történt volna, leült a kanapéra és elkezdett valami filmet nézni.

Összekaptam magam és bár nem tudom, hogy várja el, hogy megfeleljek neki ha még azt sem tudom, hogy minek kell megfeleljek de ha azt mondja, hogy majd mindig időben szól, akkor elhiszem neki. Gondolom az időben, az mindig azután jön el, amikor már megtettem. Ezen csak a szememet tudtam forgatni és a konyhába kötöttem ki. Miközben agyaltam ezen elpakoltam és feltakarítottam. Persze, az előzőnapi tálcát bent hagytam Tommynál de ezt inkább meg sem említem Johnnak. Végül leültem én is kanapéra, jó távol tőle és bambultuk lefekvésig a tv-t. Amikor vége lett a műsornak, nyúlt felém és kézen fogva mentünk a hálóig. Levetkőztem a mosdóban, majd lefeküdtem az ágyba. Közel hajolt hozzám és a csuklómat az ágy sarka felé tette.

– Muszáj ezt? – kérdeztem nyávogósan.

– Igen, muszáj. Nekem is aludnom kell. Nem akarnék úgy felébredni, hogy nem fekszel mellettem...

Ezen annyira meglepődtem, hogy csak néztem az arcát. Ilyenkor mindig mérlegelem vajon jól értettem-e, amit mondott. Most például eléggé kétértelműen fogalmazott de tisztába vagyok vele, hogy a szökésre gondolt igazából. A másik értelme a mondatnak jól esne ugyan de ilyet soha nem fog mondani. Ha mondana is bármi ilyet, az őrültségnek hangozna... ja tényleg, ő őrült. Akkor teljesen mindegy, hogy mit mond és megcsóváltam a fejem. Ledőltem kényelmesen az oldalamra, átfogtam a párnámat és vártam mikor ölel át. Nem váratott sokat, szorosan átölelt és most a hajamba fúrta az arcát és így aludt el.