7 nap és 7 hét | 18+

1. nap / 11

Nem mozgott csak teljesen kitöltött és érezte, hogy a testem még mindig ellenkezik és bár nem akartam de aprókat bele mozogtam mert még hittem, hogy szabadulhatok. Tehetetlenül, közelítettem a csúcs felé.

– Látod, te is akarod. Akarsz engem! – lihegte.

– Nem! – nyögtem fel és egyre jobban sírtam. – Gyűlöllek!

– A tested nem ezt mondja, ha elmész úgy, hogy közben benned van a farkam, akkor ez egy beleegyezés.

Kétségbeesetten ráztam a fejem. Nem, nincs igaza! Nem hagyom, hogy tele beszélje a fejemet.

Érezte, ahogy egyre jobban feszítem a hüvelyemet körülötte és ettől teljesen begőzölt. Elkezdte mozgatni bennem, először körkörösen, aztán elkezdte finoman lökni. Mintha szabadulni akarna de ő élvezte, ahogy egyre jobban szorítom. Belecsípett a mellbimbómba és abban a pillanatban hátra feszült a fejem, nyögtem egy hatalmasat és egy remegés indult végig a testemen. Vakumként szorítottam magamban de őt ezt nem érdekelte, elkezdte teljese erejével ki be mozgatni a farkát és állatias nyögések hangjait adott ki magából. Hosszú percekig csinálta így és a melleim ütemesen ringtak minden egyes döfésnél bár most már csak fájdalmamban nyögtem de neki ez, kéjes visszajelzés volt. Arra gondoltam, hogy legyen már vége. Szálljon le rólam és ne nyomjon tovább. Egyre gyorsabban és gyorsabban csinálta, majd rám dőlt és megfogta nyakamat. Az egész testsúlyát a nyakamra helyezte és egyáltalán nem kaptam levegőt. Kapálózni kezdtem de akkor megéreztem magamban, hogy újra kőkemény lett és két döfés után ő is elélvezett. Ordított egy hatalmasat és éreztem, ahogy teletölt a forró ondójával. Lassan elengedte a nyakamat és zihálva rám feküdt. Fájdalmasan felköhögtem és kitört belőlem újból a zokogás. Bennem van és az összes selejt spermáját belém eresztette. Elkapott a hányinger és csak drukkolni tudtam, hogy folyjon ki az összes, le az ágyra! Percekkel később, kezével elkezdett keresni valamit. A kését markolta meg és lassan feltolta magát úgy, hogy a mellkasomon volt a másik keze.

– Ez egy kicsit fájni fog... – mondta és oldalamon a borda ívemnél megvágott. Sikítva kezdtem el az összes káromkodást felsorolni, amit valaha hallottam. Ezt nem hiszem el! Tényleg nem szenvedek eléggé, kellett még ez is. Csípet és égetett a seb, csendben csurgott ki a vérem.

Elengedte a bal kezemet és a lábamat. Dühösen kaptam ki a kezéből a kezemet. Csodálkoztam, amikor a másik karomat meg nem csatolta ki.

– Ki kell mennem a mosdóba... – remegett a hangom mint a kocsonya.

– Nem. – válaszolt és még szaporábban vette a levegőt. – Megjelöltelek, most már az enyém vagy és azt csinálod, amit mondok. – mondta és kiment a mosdóba.

Nem értettem, hogy mire mondja. A sebre? A geciére? Tudja, hogy rögtön kimosnám magamból. A szabad kezemmel letéptem magamról a melltartót és a földre hajítottam. Dühösen feszegettem a másik csuklómon lévő bilincset. Soha nem fogom feladni! Sokkos állapotban azt sem tudtam mit csinálok de csak azt éreztem, hogy minden áron szabadulnom kell. Visszaért és értetlenül nézett.

Mellém feküdt, a kését a távolabbi éjjeliszekrényre tette. Hozzám akart érni de én az oldalamra fordultam háttal neki. Nyugodtan Rám dobott egy takarót és magához húzott, úgy mint előző este és ahogy így feküdtünk éreztem, ahogy a fülem mellett veszi a levegőt.

– Undorodom tőled. – mondtam neki.

– Tudom. – mosolyodott el. A fenekemnél éreztem, hogy újra keményedni kezd. Bassza meg! Hozzám dörgölte magát és sóhajtott egyet, én meg elkezdtem sírni. Engedjen már el! Menjen már innen! Ne érjen hozzám soha többet! 

Lassan álomba sírtam magam.