7 nap és 7 hét | 18+

3. nap / 6

– Nem. – hangzott el a válasz és én ezen teljesen meglepődtem de akkor honnan ez gyakorlottság?

– Nem ejtettél foglyul még nőt? Vagy még nem borotváltál nőt? – kérdeztem vissza elgondolkozva.

– Egyiket sem. – mondta úgy, hogy rám sem nézett.

Hahh, milyen kurvára megtisztelő, hogy én lehettem az első de nem ringatom magam olyan illúziókba, hogy nem lesznek többen. Gondolom nagyon sokan lesznek még utánam olyanok, akik élvezhetik a bájos természetét. Hm... Fura érzésem lett ettől és nem tudtam hová tenni a dolgot, csak nem féltékeny vagyok?

Közben végzett mind két lábammal és ha már ott volt lent, a nunimmal folytatta. Kezébe tett egy adag tusfürdőt és elkezdte durván bekenni. Rátettem a kezére a két kezemet.

– Finomabban! – mondtam neki nyugodtan és bár nem akartam, hogy egyáltalán hozzám érjen, ha hozzám ér, legalább úgy tegye, hogy ne legyen az mélységesen szar. Fogtam az ujját és teljesen terpeszbe álltam, amitől meglepődött és amikor a kezét magam alá tettem finoman, akkor már szabályosan ledöbbent.

– Ez egy precíziós műszer. Ha óvatosan bánsz vele, hidd el, neked is nagyobb lesz az élvezet. – mondtam és közben a kezét, végig húztam az alfelemen. Megfogta a csípőmet és megszorított ahogy sóhajtott egyet, erre elengedtem a kezét és néztem, hogy csinálja. Az arcán nem látszott semmi és nem hittem, hogy mélységesen meghatotta volna az előbbi szösszenet, amit mondtam neki de tény, hogy finomabban csinálta, majd végén a borotvával végighúzta és leszedte azt a pár milliméter szőrt, ami eddig volt rajta. Mikor végzett látszott, hogy nem akar felállni de muszáj volt neki. A fejem tetejére tettem a kezeimet és hónaljamat négy mozdulattal megcsinálta. Végül lemosdatott és lefolyt a testemről a sok hab. Néztem, ahogy saját magát is leborotválja, ugyanazzal, amivel engem is megcsinált és az jutott az eszembe, hogy nem fél, hogy elkap tőlem valamit?

– Ja, azt említettem már, hogy HIV pozitív vagyok? – kérdeztem teljesen komolyan.

– Nem számít mert én is az vagyok. – nevetett fel de akkor kezdett el a legjobban nevetni, amikor meglátta az arckifejezésemet. Döbbenten álltam és egy pillanatra elhittem amit mondott. Hát, a fagyi visszanyalt!

– Nyugi, nem vagyok az... – nyugtatott meg. – ...és tudom, hogy te sem vagy az, mert láttam a kartonodat.

– Milyen kartonomat? – kérdeztem vissza értetlenül.

– Onnan tudtam, hogy meddő vagy. Feleslegesen aggódsz azon, hogy teherbe ejtelek.

Ez a mondata felért egy arcul csapással. Teljesen lesokkolt és megszólalni sem bírtam. Ezt így az évek alatt, egyszer sem mondták bele a képembe. Körbeírták és utaltak rá de nem mondták ki konkrétan, hanem helyette újra és újra kivizsgáltak de nem találtak soha semmi gondot. Mindig élt a remény, hogy egyszer sikerülni fog de az, hogy így ezt most kimondta, teljesen véglegesnek tűnt. Nem hiszem el, hogy ezt Tőle kell megtudnom. Nem lehet, hogy csak hazudik? Bár miért tenné?

– Hannah? – kérdezte és nyújtotta a törülközőmet. Elvettem és csak néztem magam elé.

John csak állt és nézett engem. Nem tudta, hogy mi a bajom és ugye lövése sem volt, hogy mit érezhetek. Kicsit magamhoz tértem és körbetekertem magam a törülközővel és így, ahogy voltam kiültem a kanapéra. Az este maradék részét magam elé való bámulással töltöttem és néha-néha kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Végtelenül magányosnak éreztem magam és mélységesen fájt.

Végül lefeküdtünk és amikor az ágyban hátulról átölelt, az most igazán jólesett.