7 nap és 7 hét | 18+

2. nap / 1

  Reggel egy pillanatra azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet mert a kedvenc pózomba ébredtem. Ahogy nyújtóztam egyet, úgy nyilallt belém a fájdalom. Az összes izmom fájt és a bordáimnál a seb húzódott. A csuklómra néztem és a béklyóim még mindig rajtam voltak. Ezt nem hiszem el! A kurva életbe már! Hirtelen felültem és éreztem, ahogy a lábam között a combom ragad. Ez annyira fejen vágott, hogy teljesen magamhoz tértem és kirohantam a fürdőbe. Őrült módjára elkezdtem tusolni, hisztérikusan nyúltam fel és mostam ki magamból az összes kósza spermát, azt ismételgetvén, hogy „Istenem! Istenem ez nem lehet!" Talán ennél a résznél sétált be majd a mosdókagylónak dőlt és érdeklődve figyelte mit csinálok. Óóó, hogy rohadna meg és nagyon jól tudtam, hogy most az a legkisebb problémám, hogy néz.

– Takarodj ki! – üvöltettem rá zaklatottan.

– Nem lehet. Most teljesen kivagy magadból fordulva. Nem hagylak egy pillanatra sem egyedül!

– Baszódj meg! Miattad vagyok az! Látni sem bírlak!

Megvonta a vállát.

– Akkor fordulj el!

Na hát, ez az első jó ötlete! Leültem a zuhany aljába háttal neki és csak engedtem magamra a vizet. Mostam le magamról a szagát, az érintését és a tetteit. Belezokogtam a tehetetlenségembe és percekig csak sírtam és sírtam, majd amikor kifolyattam az össze meleg vizet, felálltam és úgy éreztem, hogy valamennyire összekaptam magam. Törülközővel áttekerve elmentem mellette és annyira próbáltam tudomást sem venni róla de jött utánam mint egy kiskutya és figyelte mit csinálok.

Bementem a gardróbszobába, hogy felöltözzek és nyúltam volna egy bugyiért, amikor megfogta a csuklómat. Felszisszentem és mint akit leforráztak, kaptam el a kezemet és léptem hátra egy nagyot.

– Majd én választok egyet. – mondta érzelem mentes hangon, én meg a földet bámultam.

Átnézte és végül választott egyet. Odanyújtotta felém és én épp el akartam venni tőle, amikor elkapta a kezem és akármennyire próbáltam kirántani, ő szorosan fogta és nem engedett.

– Nézz rám! – utasított de én még mindig a földet fixíroztam. Erre megragadott és a falnak nyomott. A csupasz hátam a hideg falhoz ért. – Nézz rám! – ismételte meg most már dühösen. Lassan rá emeltem a tekintetemet és a sötét szemeibe mélyedtem.

– Az enyém vagy és mostantól ez lesz. Érted? Nem tudsz elszökni és nem foglak elengedni! Tőlem függsz! Bármit megtehetek veled, akár meg is ölhetlek. Nélkülem egy senki vagy! Semmire nem vagy jó és senkinek sem kellesz, még Thomasnak sem. Nem hiszem el, hogy nem tudtad, hogy félrekúr. Ő csak lábtörlőnek használt mert értéktelen vagy!

Ráztam a fejem egy darabig de amikor Tommyról beszélt tudtam, hogy igaza van. Sejtettem persze, hogy megcsal de a közönyben éltem. Reménykedtem, hogy ha terhes leszek, minden olyan szép lesz mint régen. De én még arra sem vagyok képes. Milyen nő vagyok akkor ha még gyereket sem tudok szülni?

A végén már bólogattam és fájt amit mondott. Persze, mert az igazság fáj és ő olyannak lát, amilyen igazából vagyok. Elengedett és háttal lecsúsztam a földig mert már nem tudott megtartani a lábam. A kíntól eltorzult arccal nyeltem vissza a könnyeimet, hátra a falnak döntöttem a fejem, felnéztem rá és mintha fájdalom csillant volna a szemébe.

– Miért csinálod ezt? Mi a bajod? – kérdeztem miközben teljesen összetörten legördült egy újabb könnycsepp az arcomon.

– Szociopata vagyok. – nézett le rám komolyan.