7 nap és 7 hét | 18+

2. nap / 8

Pár perc után, amikor már kezdtem hozzászokni az érzéshez, sem élveztem. Talán ma nem is fogom. John nem fáradt és ütemesen döfködött. Lihegett és biztos voltam benne, hogy baromira élvezi de hirtelen abbahagyta és leguggolt. Elkezdett nyalni és a két hosszú ujjával ujjazott közben. Izgatta a csiklómat és nem is kellett sok idő, mire megérezte, hogy a testem válaszol neki és gyűlik bennem a feszültség. Ahogy egyre szaporábban vettem a levegőt felállt és újra karóba húzott. Felsóhajtott és ahogy először csak aprókat mozgott, úgy izgatott tovább az ujjbegyével. Érezte, ahogy a farka köré feszítem magam és akkor újra magas fokozatra kapcsolt és addig kúrt, amíg már sikítottam a gyönyörtől. Ahogy zihálva rázkódtam, úgy nyögött fel, majd dőlt rá a hátamra és fogott át, szorított erősen a karjaival. Így maradt egy kicsit majd fújt két óriásit, kihúzta magát belőlem és elém lépett.

 A farka még lüktetett és próbáltam felnézni rá de csak a szerszámát tudtam bámulni és éreztem, ahogy a lábamon folyik végig a meleg spermája. Lassan csordogált ki belőlem, aminek nagyon örültem de nem tudtam sokig vidám lenni mert megfogta a hajamat és becsúsztatta magát a számba de most figyelt rá, hogy ne tolja le a torkomig az egészet.

– Szívd! – szaporábban vett levegővétellel utasított. Elkezdtem szopni és megízleltem őt. Tisztára nyaltam és a nyelvemmel izgattam a végét. Alig bírta visszatartani magát, hogy ne rakja be az egészet a számba.

– Sokszor akarlak még így látni. – mondta és sóhajtva kihúzta. Elsétált és mikor visszaért, a kése a kezében volt. Úristen, csak nem azt akarja megint?

– Ne! – kezdtem volna el mondani, amikor a tegnapi vágás mellé tette a pengéjét és húzott rajta egyet. Éles nyilalló fájdalmat éreztem és csak egy hangos és értetlen „aú-t" bírtam kimondani. Könnyeim megállíthatatlanul potyogtak a fájdalomtól. Éreztem, ahogy szivárog a vérem és csöpög a padlóra. Teljesen rosszul lettem.

A lábamról levette a bilincset, aztán a kezemet kezdte el kioldani. Ahogy bírtam, már úgy rogytam térdre és görnyedtem teljesen előre. A végén már a homlokommal érintettem a földet. Ahogy elengedte a kezeimet magam alá húztam őket és így feküdtem tovább. Fájt, nagyon fájtak a karjaim és a hüvelyem és most már az oldalam is. A lelkem pedig kész káosz volt. Teljesen össze vagyok zavarodva és bánt, hogy kezd megtörni vagy nem tudom mit csinál velem de félek. Második napon vagyunk és én már nem vagyok önmagam. Mit fog velem művelni később? Nem akarom megtudni, csak túl akarom élni. Minden áron túlélem.

– Állj fel és gyere! Lefürdünk!

Megpróbáltam felállni de mindenem fájt és gyenge voltam. A könnyeim az arcomat áztatták, mindkét kezem erőtlen volt és a lábaim remegtek.

– Nem bírok... – zokogtam és fájdalmasan rápillantottam. Látszott az arcán, hogy elgondolkozik, hogy itt hagyjon vagy a rángasson fel vagy mit tegyen azért, hogy mindketten elérjünk a fürdőig. Végül egy hirtelen mozdulattal lehajolt, átkarolt és felkapott a karjaiba. Végül is ez volt a leglogikusabb lépés, ha ma még fürdeni akart. Amikor beállt a zuhanyfülkébe velem és letett rögtön megbicsaklott a lábam és majdnem összeestem. Úgy kapott utánam és tartott meg. Magához szorított egy kézzel, a másikkal megindította a vizet és elkezdett lemosdatni.

– Engedj el! – kértem de meg sem hallotta. – Már jól vagyok... Elengedhetsz...

Fokozatosan engedett el, én meg a falnak dőltem. Szappannal átmostam magam és kimostam magamból az összes kis Johnnyt. Lemostam a lábamat, végül a mosdónál fogat mostam és elindultam az ágy felé. Ledőltem és ahogy átkarolt, már aludtam is.