7 nap és 7 hét | 18+

2. nap / 6

 – Na? Nem él az ajánlat örökké de csak hogy tudd, holnap is ezt fogom kérni...

Ahh, remélem a kedves anyukája már nem él mert innentől intenzíven fogok rágondolni.

– Akkor ha jól értem, nincs más választásom...

– Nincs.

– Akkor persze, szívesen... – mondtam gúnyosan és csak arra tudtam gondolni, hogy milyen ciki lesz ha telibe hányom. Még szerencse, hogy csak vizet ittam. – Zuhanyzásnál. – mondtam és talán most sütött a leginkább szemeimből az, hogy ha nálam lenne a kése, akkor szemrebbenés nélkül leszúrnám, itt helyben. 

Elvettem a tányérját és elmostam, aztán szedtem Tommynak és egy tálcán elindultam felé. John követett majd mondta, hogy várjak az ajtó előtt. Bement és ha jól hallottam a radiátorhoz bilincselte Tommyt miközben elkezdett hozzá beszélni.

– Amit délelőtt mondtam az most is érvényes, Thomas! Jól gondold meg miről beszélsz neki! - mondta John és nyitotta az ajtót. Intett, hogy mehetek és nem értettem, hogy miről beszélt az előbb. Talán, hogy ne dumáljuk meg a szökést?

Tommy csak ült és a teljes reménytelenség volt az arcán. Nagy fájdalmai lehetnek. Néztük egymást és szerintem már ő is sok mindent megbánt az életéből, csakúgy mint én. Azt a sok problémát és veszekedést is már ezerszer visszasírom, sokkal jobb volt mint ez itt.

– Kell valami, Kicsim? – kérdeztem. Erre John megcsóválta a fejét de nem érdekelt.

– Nem. Megvagyok. – de tudtam, hogy kemény és hideg a csempe.

Letettem a tálcát aztán megfogtam a tegnapit.

– Finom volt... – mondta, én meg rámosolyogtam úgy, ahogy csak rá szoktam. Benne van az a sok-sok év amit együtt nyomtunk le.

John, persze ettől rögtön a plafonon volt és rángatott kifelé.

– Most mi van? – kérdeztem vissza, miután kirakott az ajtó elé.

– Elég volt. – zárta rövidre ezt a beszélgetést. Fújtam egyet és a konyha felé vettem az irányt. Idegesen támasztottam a pultot. Meg kell nyugodnom és el kell kezdenem arra koncentrálni, hogy felkészítsem magam arra, ami ezután jön. Kibírom. Muszáj lesz kibírnom. Ha feladom ezt a játékot, Tommyt azonnal megöli. Lehet innom kéne valamit. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a vodkát. Még nem ért ki a fürdőből, nem látott. Gyorsan meghúztam és így üvegből még sosem ittam. Égette végig a nyelőcsövemet, aztán a gyomromat. Visszatettem, aztán ittam rá és gyorsan elővettem egy rágót. Pont akkor ért hozzám, amikor bekaptam. Felé nyújtottam és ő is elvett egyet. Néztük egymást és rágtunk. Vicces is lehetett volna ha közben nem azt éreztem volna, hogy szépen lassan a fejembe száll az alkohol. Kezdtem lelazulni és a tartásom is megváltozott.

Nézett és tudtam, hogy észrevette. Ő mindent észre vesz.

– Vihetek be neki párnát és takarót?

– Nem. – mondta egyszerűen.

Félre néztem.

– Hogy akarod? – kérdeztem úgy, hogy még mindig nem néztem rá.

– Vetkőzz le!

Rákaptam a tekintettemet. Komolyan mondta és a sötét szemei feszültek voltak.

Hát jó. A piától pont annyira zsibbadtam le, hogy ilyeneken már ne akadjak fenn.

Megkerültem a pultot és elkezdtem vetkőzni. A sortot és bugyit egyszerre rántottam le magamról, aztán a pólót kaptam le, nettó egy másodperc alatt. Egy kupacban hevertek a lábamnál a ruháim. A fejem vörös lett és nem néztem a szemébe de láttam, hogy meredten nézi a testem.

– Most engem is!

Behunytam a szemem és tudom, hogy ez még semmi ahhoz képest, ami még jöhet. Azt ismételgettem magamban, hogy „csak méltósággal, csak méltósággal."