7 nap és 7 hét | 18+

3. nap / 2

– Ez komoly? Nem buliba megyek... – próbáltam lebeszélni erről a szettről de nem hatottam meg.

– Vedd fel, jó lesz!

Felvettem és nem, nem volt jó! Mondjuk neki tetszett de hát tudjuk, hogy nem beszámítható. A délelőttöt takarítással töltöttem, az üres szobába a padlót kétszer is lefertőtlenítettem a biztonság kedvéért. Azt hiszem, takarítással kompenzálom ezt a borzalmas élethelyzetet. Igen, ez már tuti, mert életemben nem voltam ennyire tisztaságmániás és az írás is hiányzik, bár most idegességemben, két értelmes mondatot sem bírnék összerakni, ezért felesleges is lenne kérni tőle, hogy írhassak. Sóhajtottam egyet.

Épp a konyhában álltam és elkezdtem volna a főzést, amikor többször rápillantottam. Észrevettem, hogy furán néz engem, még a megszokottnál is furábban. Kezdtem aggódni, hogy min járhat abban a beteg agyában. Megkérdezni nem mertem és nem is tűnt annyira jó ötletnek de teljesen mindegy is volt, mert egyszer csak felállt és a táskájához sétált és kivett belőle valamit. Megállt a kezem a mozdulat közepén és meredten néztem, hogy mit csinál. Közel sétált hozzám odaadta és csak annyit fűzött hozzá, hogy mossam el. Fekete szilikon anyagú, henger formájú valami, zsinórral. Hát, ez nem tűnik gésagolyónak, mert olyat már láttam, ez valami hasonló mégis más. Jól elmostam és visszaadtam neki.

– Ha engedelmes leszel, akkor nem bilincselem hátra a kezed. – „bazd meg!" Volt az első gondolatom de helyette inkább bólintottam egyet.

Megfordított, most a pulttal szembe álltam és ő nagyon közel volt, annyira, hogy éreztem a nyakamon a forró levegőt, amit kifújt.

– Dőlj le! – mondta. Megadóan magam elé néztem és ahogy hasaltam le a pultra, úgy nyomódott a fenekem az ágyékához. Az arcom a hideg márványon pihent, örültem neki, hogy ma már egy párszor áttöröltem és annyira nem akartam odafigyelni, hogy mit csinál velem, hogy teljesen másra tereltem a gondolataimat. Sajnos, még így is éreztem, ahogy a szoknyám alá nyúl és félre húzza a bugyimat. Megnyálazta a hideg ujjait és többször belém fúrta azokat. Először azért nyögtem fel mert kellemetlen volt, aztán meg azért mert feszített és fájt. A rövid körmeimmel kaparásztam a kőlapot és imádkoztam, hogy mielőbb hagyja abba. Végül éreztem, hogy azt a tárgyat hirtelen mozdulattal belém tette és visszahúzta a bugyimat rám, aztán feszülten ellépet tőlem. Nem értettem, hogy mi történt. Felegyenesedtem és éreztem a hüvelyembe a nyomást de pár perc alatt megszoktam ezt az érzést.

– Kezdd el a főzést! – utasított és az arcán az ingerültség és a kíváncsiság keveredett, amit határozottan nem játszott meg.

Bólintottam és épp vettem elő az edényeket, amikor kiesett a kezemből a lábas, mert hirtelen meg kellett kapaszkodnom a szekrényajtóban. Egy rezgést kezdtem el érezni a G-pontomnál. Johnra néztem és egy távirányítónak tűnő tárgy volt nála. Ez most komoly? Neeem, ez csak egy kibaszott vicc lehet. Egyre jobban vibrált bennem és bár reflexszerűen összeszorítottam a combjaimat, ezzel sokat nem értem el. Semmi baj! Csak meg kell szokni és nem gondolni a farkára. Ó, basszus! Azt hiszem egy recept megfelel... Hogy is kell az amerikai kekszet csinálni? Aha, kell bele vaj... Sok vaj... Aztán rengeteg cukor... Igen! Mormoltam a receptet és közben feldobtam az ebédet a tűzhelyre főni.