Lelökött a kanapéra és az egyik kezével megragadta a nyakamat majd közel hajolva suttogni kezdett hozzám. Ijedten figyeltem rá.
– Úgy tűnik elfelejtetted, ezért most emlékeztetlek, hogy Te az enyém vagy és addig használlak, amíg kedvem tartja, aztán ha meguntalak, eldoblak mint a szemetet. Érted?
Ezen felzokogtam és hevesen bólogattam. Nagyon dühös volt rám, a szemei csak úgy izzottak és alig bírta türtőztetni magát.
Ahogy elengedett, elsétált a fürdőig, dühösen benyitott majd ütések, rúgások és nyögések zaja szűrődött ki onnan.
Ezt hallván felpattantam de mire odaértem, már jött kifelé, olyan hévvel, hogy majdnem nekiütköztem.
– Mit csináltál? – vontam kérdőre remegő térdekkel.
– Ha akarsz neki bevinni kaját, akkor most megteheted. Egy perced van.
Megfordultam és futólépésbe pakoltam az ételt, majd szaladtam vele. Ő lazán leült a kanapé szélére és figyelte mit csinálok. Lenézett egy pillanatra a kezére és önkéntelenül követtem a szememmel a tekintetét, akkor láttam meg, hogy az ökle, a csontjainál véres volt.
Beléptem a fürdőbe és elállt a lélegzetem. Tommy eszméletlenre volt verve. Megint. A kurva életbe már! Hogy tehettem ezt? Egy percre elfelejtkeztem magamról és ez lett. Pedig már azt kezdtem hinni, hogy talán mégis szorult bele pár emberi érzés. Istenem mekkorát tévedtem!
Letettem a tálcát és az arcához nyúltam. Végig simítottam és csak sírva azt suttogtam.
– Bocsáss meg, az én hibám volt...
– Gyere ki vagy kirángatlak. – szólalt meg a hátam mögül.
Felálltam és elvonultam előtte, közben ahogy törölgettem a szemem, észrevettem, hogy véres lett az ujjam. A konyhába siettem és elkezdtem hisztérikusan lesikálni a kezemről. Már rég nem volt ott a folt, mikor még mindig mostam.
Mellém lépett és megfogta a kezem. Elrántottam a kezem de ő újra megfogta és akkor már erősen tartotta.
– Ülj le. – mondta.
Engedelmesen leültem és csak néztem magam elé. Ő kinyitotta a hűtőt és kivette a vodkát, majd egy poharat is vett le a polcol és letette elém. Töltött bele és utasított, hogy igyam meg. Megfogtam és lehúztam. Ezután töltött még egyet és csak nézett. Megfogtam és azt is megittam.
– Jó a huzatod de ennyi elég volt mára. – mondta és eltette a piát.
Pár perc kellett csak, hogy a dupla a gyomromba elkezdjen hatni. Egyre lazább lettem és egyre kisebbnek tűntek a gondjaim. Már-már jó kedvem is lett. Odaültem mellé és csendben néztük a tv-t.
Láttam, hogy néha rám pillantott sőt volt, hogy én is pont akkor néztem rá és csak néztük egymást. Kíváncsian figyelt. Vajon azt várta hátha dalra fakadok? Azért annyit nem ittam...
Elgondoztam azon, ami történt és olyan mérges vagyok Rá de mégsem tudom szívből gyűlölni. Tudom, hogy az én hibám volt, hogy felidegesítettem, nem vagyok olyan helyzetben, hogy ezt megtehessem. Legközelebb elővigyázatosabbnak kell lennem. Akár tetszik, akár nem, ez most a természetes. Természetesnek kell vennem, hogy egy pillanat alatt a plafonon tud lenni és azt is, hogy most vele kell, hogy kedves legyek. Igen. Bár lenne esély, hogy megszeretettem magam vele, akkor talán elnézőbb lenne, bár most is az velem. Mással nem, csak velem. Talán jól csinálom? Mármint csak csináltam, ezt most elszúrtam!
Ásítottam egyet és pont vége is lett a filmnek. Én ugye már fürödtem, ő pedig még nem, ezért természetesen mindketten bementünk a fürdőbe és végig néztem, ahogy lefürdik. Közben azért fogat mostam meg levetkőztem és köntösben vártam rá, mikor ő is kész lett, bementünk és lefeküdtünk. Összebilincselt az ággyal és hátulról átkarolt, ahogy feküdtünk. A szája a vállamhoz ért és éreztem a bőrömön minden egyes lélegzetét.
ESTÁS LEYENDO
7 nap és 7 hét | 18+
Misterio / SuspensoHannah és John együtt töltött idejének története. !Erőszak!Káromkodás!Szex! Figyelem! Stockholm-szindrómás nő nézőpontjából íródott! Tehát semmilyen módon nincs romantizálva/népszerűsítve az erőszak, mélyen elítélendő és főleg nem tekinthető köve...