7 nap és 7 hét | 18+

5. nap / 6

 Éreztem, ahogy lüktetett bennem, így még pár aprót belemozogtam. Ő még szorosabban ölelt és felnézett rám. A haja belelógott a szemébe és ha szabad lenne a kezem, arrébb simítottam volna de ő még nem akart elengedni. Kicsit behajoltam a szája irányába, amitől mintha megijedt volna és elfordította a fejét. Teljesen fennakadtam ezen és komolyan rosszulesett. Hihetetlen, hogy foglyul ejt, megerőszakol, kínoz és még én akarom őt megcsókolni... Na ennek a mentális betegségnek is biztos van valami hangzatos neve. Majd rákeresek a neten...

Le akartam róla szállni de nem engedte és csak tartott. Ezen meg is lepődtem, a nagy sértettségem közepette és még erősebben akartam. Ledöntött és a hasamon találtam magam. Rám pattant és csak fújtam egy mérgeset. Bassza meg, hogy nem felejti el egyszer sem, azt a rohad kését, ami már a kezében is volt és rám nehezedett. Nem ellenkeztem mert nem akartam, hogy véletlenül ferde legyen az a kurva vágás. A fejemet arra fordítottam amerre bedőlt és a szemem sarkából figyeltem, hogy csinálja. Közel hajolt a régi sebeimhez és nagyon koncentrálva méregette hová tegye le a kését. Mintha egy pillanatra meg is nyalta volna a nyelvével a szája szélét és a szemei most extrán pszichopatásan csillogtak. Atya Úr Isten! Vágjad már és hadd menjek... mondjuk nincs semmi fontos dolgom de... aú!!! Megvágott és a párnába fújva küldtem el a büdös picsába.

Ahogy végzett, leszállt rólam és elengedte a kezeimet. Letettem magam mellé és teljesen ráérősen csak feküdtem ott mint egy halott. Hát ideáig süllyedtem! Eszembe jutott sok minden és most már nem csak az ő fejében hanem az enyémben is és -mivel csak nekem van kettőnk közül, ezért csak az én- lelkemben hatalmas káosz uralkodott. Összezavart engem teljesen. Régebben egész összeszedett voltam de most? Most nem. Ha túl élem, akkor ezt betudom egy mélyen szántó önismereti gyors tréningnek. Sok időbe fog telni mire újra felépítem magamat... lehet jobb is lesz ha tényleg megöl. Ennyi időm és erőm nem biztos, hogy lenne...

– Gyere! – szólt közbe, én meg engedelmesen feltápászkodtam és együtt lefürödtünk. Kifelé menet megnéztem az oldalamat és az első vágás már gyógyult, a többinek meg, még kell egy kis idő. Úgy nézett ki, mintha egy icipici gereblyével valaki végig karcolta volna a szép bőrömet. A kerti törpék bosszúja, gondoltam viccesen és elmosolyodtam.

– Tetszik? – kérdezte a hátam mögül mert meglátta, hogy nézem és jogosan azt gondolhatta, hogy a mosoly annak szólt.

– Nem! – nyomtam meg a szót elég erősen és a számról eltűnt a vidámság. Rápillantottam és miközben mosta magát, úgy vigyorgott. Elégedett volt a művével.

Kivonultam és felöltöztem majd megmelegítettem az ételt és már úgy terítettem, hogy közben a műanyagba egy tálcára Tommynak is pakoltam.

Elkészültem és az asztalnál vártam. Ő is közben elkészült, felöltözött és leült. Szedtem neki és néztem ahogy eszik. Valahogy bosszantott legbelül ez a csók kérdés. Nem értem magam és főleg őt. Annyi minden gusztustalanságot megtett már de szájon nehogy csókoljam mert még történik akkor valami... például ránk szakad az ég vagy nem tudom. Bántott és sértett de persze ezt, nem mutathatom ki felé. Biztosra veszem, hogy félreértené. Kár, hogy akkor nem fejtette ki bővebben, hogy miért nem szokása a csókolózás de hát ez az ő baja. Lemarad egy jó kis smárolásról és lémondóan megvontam a vállam. Észrevette és kérdően nézett engem. Én úgy csináltam, mintha nem tudnám miről beszél és elnéztem a háta mögé.