7 nap és 7 hét | 18+

6. nap / 3

– Egészségedre. Igyekeztem. – kezdtem összeszedni a tányérokat, miközben elpirulva mosolyogtam rá. Le sem tagadhattam, hogy ez mennyire jólesett, akár igaz volt, akár csak megjátszotta.

Eltakarítottam, ő pedig szokás szerint ledőlt a kanapéra. Mikor kész lettem, leültem mellé, hogy megint az ölembe tudja hajtani a fejét. Meg is tette és úgy aludt el, hogy átkarolta a combomat. Nem mondom, hogy kényelmes volt de ez nagyon édes dolog volt Tőle. Cirógattam a haját és megint egy tincsével játszottam. Rettentően idegnyugtató hatása van számomra, szóval teljesen lenyugodtam és nem gondoltam többet Vickyre. Több mint egy óra telt el, mikor hirtelen megrándult és elkezdett álmában beszélni. Csak motyogott és nem értettem minden szavát, csak néha-néha vettem ki pár értelmes szót. Talán újra él egy fájdalmas emléket, mert nagyon védekezett az álmában és az arcán láttam, hogy mennyire szenved. Erősen megszorított és közben azt mondogatta ijedt hangon, hogy „ne csináld". Elkezdtem erősebben simogatni és próbáltam felébreszteni. Szólongattam is már de semmire sem reagált. Végül annyira szorította a lábamat, hogy már rendesen fájt és akkor menekülőre fogtam. Ahogy kiakartam szabadulni a feje alól és arrébb ülni, azonnal felébredt és fájdalmasan nézett rám.

– Hová akartál menni?

– Nem bírtalak felébreszteni. Rémálmod volt. Nagyon szorítottál. – és dörzsölni kezdtem a combomat. Szerintem ennek is megmarad a nyoma.

Bólintott egyet és felült.

– Miről álmodtál? – kérdeztem tőle kíváncsian.

Megrázta a fejét és nem válaszolt de egy kis idő után felém nézett.

– Neked szokott rémálmod lenni?

Ezen elgondolkoztam és rájöttem milyen szerencsés is vagyok, hogy nyugodtan alszom.

– Csak ha horrort nézek. – válaszoltam komolyan.

Ezután nézte tovább a tv-t de láttam rajta, hogy töri valamin a fejét. Nem kérdeztem meg mert úgy is elmondja ha akarja. Kapcsolgatta a tv-t és egyre idegesebb lett. Elkezdtem aggódni és nem bírtam tovább.

– Oké, muszáj megkérdeznem, hogy mi a baj?

– Semmi. – mondta dühösen.

– Értem. – hagytam rá de tudtam, hogy zavarja valami. Talán az, hogy megtudtam neki is van emberi oldala? Gondolom nem akarta, hogy tudjak a rémálmairól.

– Kérdezd meg most! – adta ki az utasítást, erre csak megcsóváltam a fejem és az égre néztem, aztán rá.

– Mit akarsz Tőlem, John?

– Egy horror filmet akarok nézni Veled! – bámultam rá és nem hittem el, hogy felhasználja ezt ellenem.

– Ácsi! – kezdtem bele és felmutattam az ujjamat. – Van egy szokásom horrorfilm nézés esetére!

Elpárolgott a dühe és kíváncsian nézett rám.

– Mi az?

Ettől fülig vörös lettem és rettentő zavarba jöttem. Pont neki nem akartam elmondani, az egyik legnagyobb gyengeségemet.

– Nagyon félek a horrortól és ezért közel kell hozzád ülnöm, hogy egyáltalán nyitva tudjam tartani a szememet... – nyögtem ki a szavakat.

– Végig? – kérdezte.

Hevesen bólogattam.

Ő megint, azzal a nagylelkű tekintetével megengedte, hogy közel üljek hozzá. Megkérdeztem, hogy mit szeretne nézi és a filmek közül kiválasztotta. Addig én csináltam popcornt egy nagy tálba és odaadtam neki. 

Már kezdett besötétedni és elindítottuk a filmet. Ő rendesen ült kezébe a tállal, én pedig szorosan mellé ültem és neki dőltem a vállának. Már a film zenéjéből és hangszereléséből, tudom, mikor fog ijesztgetős rész jönni és ezért minden ilyen részletnél a bal kezemmel eltakartam a szemem majd a válla felé fordultam.