7 nap és 7 hét | 18+

1. hét / 4

Igaz, Daviddel személyesen nem találkoztam azóta, de minden nap beszéltem vele az új mobilomon és sokat segített, a Tommyval kapcsolatos hivatalos ügyekben.

Tommy hamvait egyedül helyeztem örök nyugalomra, nem volt rendes temetése, hiszen családja nem volt és a kollégáival sem járt össze. Mondjuk lehet, hogy sok emberrel jóban lehetett de nekem egyikőjüket sem mutatta be személyesen, max amikor mesélte a vicces történeteit, akkor említett meg egy-két nevet, elvétve Marcot és Fabiot mondott, de nem emlékszem már... Talán később, ha már jobban leszek, bemegyek a cégéhez, hátha megtalálom őket és akkor tarthatnék egy tisztességes megemlékezést is.

Ma végre értesítettek, hogy hazamehetek, mert végeztek a házzal. Nem igazán akartam de több mély sóhajtással később, már az ajtónk előtt álltam. Sárga-fekete rendőrségi csíkok lógtak még itt-ott, és olyan idegennek tűnt a ház számomra, pedig régen annyira szerettem.

Remegve léptem be, a legrosszabbtól tartva de a vért és minden mást, szépen feltakarítottak. Csak a fülsiketítő csend fogadott, amitől bevillantak Johnról az emlékek. A közelsége, az elalvás előtti összebújásoknál, a fura tévénézési szokásai és az eszméletlen farka. Istenem de hiányzik! A végére annyira jól összecsiszolódtunk és tudom, hogy az elejét én kurtam el. Ha nem akarok szökni, vagy szót fogadok neki, akkor nem kényszerítem rá, hogy bántsa Tommyt, ha jól viselkedem, ez mind nem történik meg.

Távozás előtt még átnéztem pár iratot, frissebb levelet, összepakoltam pár cuccomat, na meg a régi mobilomat és még sötétedés előtt visszaértem a lakásba.

Megkönnyebbülve rogytam le a kanapéra és büszke voltam magamra, hogy a héten mindent eltudtam intézni, amit kellett, igaz, pár apró idegösszeomlással, de csak sikerült. 

A tv-ben pont ment valami régi sorozat, azt hiszem az a címe, hogy Hetedik Mennyország. Régen szerettem, még akkor láttam, amikor először adták a tv-be. Azóta már rojtosra néztem és még mindig ámulok ezen a nagy családon, akiknek mindenük megvolt, könnyedén megértették egymást és még szépek is voltak. Túl tökéletesek! Legyintettem egyet rájuk és elkezdtem kiszórni a táskámból a papírokat és a paprika-spraymet, amit még Vicky hagyott itt nekem és azóta, mindig magamnál tartottam. Csak egy pillanatig csodálkoztam, amikor utasított, hogy válasszak az önvédelmi cuccai közül, de nem lepődtem meg azon, hogy neki ilyenjei is vannak, mivel ez teljesen érthető volt. Ő többet járt az éjszakába szingliként mint én házasként. Hm... már nem is vagyok házas... még fel sem fogtam igazán, hogy ilyen fiatalon megözvegyültem. Ezt soha nem gondoltam volna. Néha megfordult a fejembe, hogy majd egyszer elváltként fogok élni de hogy özvegyként? Kirázott a hideg. Mit kezdek ezek után magammal?

Egy forró fürdővel el tudtam terelni valamennyire a gondolataimat és az, hogy most teljesen legálisan áttúrhattam a nővérem ruháit, még jobban esett. Találtam is egy fekete hálóinget, amit persze, még nem mutatott nekem! Biztos, hogy ne tudjam kölcsön kérni! A kis dög! Magamra kaptam a könnyű és selymes anyagot, ami sokat nem takart de meglepően kényelmes volt... vagy inkább szellős? Mosolyogva sétáltam ki a konyhába és a pultra tettem az altatót, meg a nyugtatót.

Visszaültem majd végig kapcsolgattam mind a 77 darab csatornát de semmi nem volt, ami érdekesebb lett volna a sorozatnál, ezért azt néztem tovább. Részt, rész követett és kezdtem rájönni, hogy ennek sosem lesz vége. Éjjeli maratont tartanak? Mégis mi az Istennek? Nem hiszem, hogy rajtam kívül más is nézné. Fújtam egyet és már későre járt, ideje lenne lassan lefeküdni... Ahogy ezt végiggondoltam hirtelen valami halk zörgést hallottam a bejárati ajtó felől. Egy pillanatra még levegőt sem vettem és csak úgy hegyeztem a füleimet, hogy jól hallottam-e de két másodperccel később már egyre hangosabban hallottam a zajt. Lefagytam és nem voltam képes felfogni azt a megmásíthatatlan tényt, hogy valaki határozottan beakar jutni a lakásba. Be, hozzám.