7 nap és 7 hét | 18+

7. nap / 2

– Akkor miért nem teszed meg, Hannah? – kérdezte kíváncsian. Teljesen megakasztott ez a kérdés és én sem értettem. Itt fekszik előttem, torkához szegezett késsel az, aki annyi fájdalmat okozott nekem és mégsem tudom megölni. 

– Nem tudom! – suttogtam megsemmisülve, üresen és csalódottan.

Látta, hogy már feladtam az ellenállást, így bátran csípte meg a kemény mellbimbómat, ezzel töltve meg engem újra vággyal. A hirtelen érzéstől felnyögtem és önkénytelenül szorítottam össze a szemeimet, amiből ez a tett kipréselte az ezidáig nehezen visszatartott könnyeimet.

A csípőmet elkezdte és egyre gyorsabban mozgatta magán, majd ahogy már én is belemozogtam, lassan a kezemre tette a kezét és hagytam, hogy elvegye a kését. Csak simán visszatette oda ahonnan elvettem, mintha mi sem történt volna. Az arcomhoz nyúlt, hogy letörölje a könnycseppet róla, mikor ezt megéreztem és megfogtam a kezét, még csukott szemmel beledöntöttem a fejemet a hatalmas tenyerébe és egy pillanatig élveztem a jéghideg bőrét majd a számhoz húztam és én is belecsókoltam, úgy ahogy ő tette korábban. Éreztem, hogy közel van már a csúcshoz, vártam, hogy kitörjön belőle de ő inkább hirtelen magára húzott, átkarolt és szorosan ölelt, így még megmoccanni sem bírtam. Elkezdte hihetetlen tempóba ki-be járatni a farkát bennem, ezért nem kellett sok, hogy felnyögjön és még lökjön rajtam párat. 

A fejem mindvégig a nyakánál, a kulcscsontján pihent és figyeltem az arckifejezéseit. Így, hogy a mellkasán feküdtem és még bennem volt, már nagyon közelinek éreztem magamhoz. Talán ezért nem bírtam megtenni. Már közel van hozzám, túl közel a szívemhez. Ziháltunk mindketten amikor elengedett de én nem siettem felkelni róla. Végigcirógattam az ujjaimmal az oldalát, ahol a legfinomabb a bőre, utána a fültövéhez tettem a tenyeremet és hüvelykujjammal az arcát simogattam. Csodálkozva nézett engem és az államhoz emelte a kezét. Lassan és nagyon gyengéden az ajkamat többször végigsimította és ettől teljesen elpirultam zavaromba, sóhajtva ledőltem róla és hasra feküdtem. A párna alá tettem a kezeimet és megadóan csak vártam rá. 

Izgatottan feltápászkodott, rám mászott hátulról és egy hirtelen mozzanattal újra megvágott. Csak csóválni tudtam a fejemet a párnába döntve. Éreztem, ahogy leszáll az ágyról és akkor én is felültem. Így ahogy voltam meztelenül, feltettem a kávéját és utána mentem a fürdőbe. Átvettem tőle a zuhanyfejet és átmostam magam mindenhol. Mikor végeztem, átfésültem a hajam és megcsodáltam a nyakamat. Egész jól nézett már ki, csak halványan látszódtak a kézlenyomatok. Mikor ki akartam menni jöttem rá, hogy nincs se köntösöm, se ruhám. A törülközőmet áttekertem magamon és libbentem ki a fürdőből. John jött utánam és volt egy olyan érzésem, hogy rettentően kontrollálja magát, hogy ne tépje le rólam azt a nyomorult türcsit. Ezen csak addig mosolyogtam, amíg be nem értünk a gardróbszobába. Türelmesen vártam, míg kiválasztotta a ruhámat. Egy hosszabb tunikát választott és finoman megemlítettem neki, hogy ehhez egy nadrágot is felszokás venni de őt ez nem hatotta meg. Miután kitöltöttem a kávéját, neki is álltam a reggelinek, éhesek voltunk már mindketten és jól esett minden falat. Teljes nyugodtságban megreggeliztünk, nem akartam közben arra gondolni, hogy az előző tettem miatt, vajon megakar-e büntetni, ezen majd ráér később is izgulnom és úgyis meg fogom tudni. Egyébként is beszélni akartam vele. Kell valami megoldás Tommyra, nem maradhat örökre a fürdőszobába. Már egy hete bent van, elképzelni sem tudom mennyire borzasztó lehet neki, egyedül ott a hideg kövön.

– Hannah, ma is nézünk egy horrort? – kérdezte lazán, mintha ez neki egy könnyed vígjáték lenne.

– Neee légyszi! Inkább megnézhetnénk a Hetediket! Mit szólsz? – és ránevettem.