7 nap és 7 hét | 18+

1. hét / 6

 És nem is tette, hanem a nyakamhoz hajolt és azt halmozta el csókokkal. Egyre lejjebb csúszott a szájával, aztán a testével majd a csuklómat lassan elengedve, simította végig a karomat. A másik kezével lehúzta a ruhám pántját, ami lehelet finoman a derekamig csúszott, így szabad utat engedett a csupasz mellkasom felé. Ahogy a szájába vette és nyelvével játszani kezdett az égnek meredező kőkemény mellbimbómmal, egy jóleső nyögés szaladt ki a számon, ezzel végérvényesen elárulva magam. Már abban a pillanatban elvesztem, amikor a nyakamba belecsókolt és erősen magához szorított de nem akartam, hogy tudja mennyire beindultam Tőle. Így is borzasztóan szégyenlem magam és most már egészen biztos, hogy a pokolra jutok. Végül is, ha már tuti az oda utam, akkor akár már bármit megtehetek.

Felszabadultan beletúrtam a puha fekete hajába és átadtam magam az élvezetnek. Talán, Ő ezt észre sem vette, mégis egyre lejjebb csúszott és lábaimat ellentmondás nem tűrően még nagyobbra tárta majd közéjük helyezkedett. Hamar megfejtettem a szándékát és akartam is de volt valami, amit ennél is jobban akartam. Egy hirtelen mozzanattal megfogtam az arcát és feljebb ültem. Értetlenség csillant a szemében, ahogy felnézett a lábaim közül.

– Várj! – lihegtem. – Azt akarom, hogy megcsókolj! – erre egy féloldalas mosoly kíséretében, sokatmondó tekintettel lepillantott a bugyimra.

– Az volt a tervem...

– Nem! – ráztam a fejem. – A számon! Ha már a férjem gyilkosával dugok, akkor azt rendesen akarom csinálni! Ennél nagyobb bűntudatom már úgysem lehet... – halkultam el de az arcomon az elszántság összes jelét felfedezhette. Erre fejleményre érdeklődve feltérdelt és mintha csak ezt várta volna, gondolkodás nélkül rávágta.

– Egy feltétellel! A végén meg kell vágnod engem!

– Nem! – kiáltottam fel és közelebb hajoltam felé. – Nem akarom...! Nem tudnálak bántani! – könnyeztem be, pusztán már a gondolattól.

– Nekem nem úgy tűnt az előbb! – mondta rosszallóan és megdörzsölte az arcát, ahol percekkel ezelőtt megütöttem. Odanyúltam én is, majd finoman mindkét kezemmel megfogtam az arcát.

– Miért akarod, hogy fájdalmat okozzak neked? – kérdeztem értetlenséggel teli hangon.

– Már azzal fájdalmat okozol, hogy létezel és hozzám érsz. Az, hogy megvágsz, már nem lesz fájdalmasabb számomra, csak kielégítőbb. Azt akarom, hogy ez a pillanat örökre megmaradjon. – sóhajtott egyet. – És én, már nem nyúlhatok hozzád többet, szóval... – mondta és közben levette a pólóját.

Az egy hetes sebe a hasán már nem volt bekötve, így láthattam a tettem következményét. Sokkal csúnyább volt mint vártam, vagy mint az enyémek most, de ahhoz képest pedig, hogy ebbe általában belehalnak, tök jól nézett ki. Látta, hogy a hegére meredek és nem akarta, hogy tovább önostorozzam magam, ezért félvállról csak annyit vetett oda nekem.

– Meg sem éreztem.

Megannyi fájdalommal néztem rá és az agyam, fehér zászlóval megadta magát, a lelkem pedig épp harakirit hajtott végre. Érzem, hogy ami eddig meghatározott, az semmivé válik és lassan megszületik egy másik ember, aki pedig ezután leszek.

Lassan megfogta az arcomat és először, magára húzva erősen és határozottan csókolt meg, majd újra a puha szőnyegre döntve már lassabban. Az arcán tisztán látszódott, hogy fáj neki de nem tudtam eldönteni, hogy a sebe, vagy az, hogy meg kell csókolnia de nem hagyta abba, én pedig kielveztem minden pillanatát és még ennél is többet akartam. Végigsimítottam a felsőtestét és a farmerját kezdtem kibontani, ami két rántásból sikerült is, így szabadítván ki belőle. Már attól, hogy fogom a kezembe a farkát és a tudat, hogy hamarosan bennem lesz, a vágy jóleső bizsergés kíséretében villanyozott fel, és ennyire, még sosem voltam nedves. Végül is, elég hosszúra nyúlt az előjáték...