7 nap és 7 hét | 18+

1. hét / 7

 Még jócskán kényeztetett a szájával, szívogatta és harapdálta az ajkaimat, mikor vágyakozásom felülkerekedett és nem bírtam tovább várni, minél hamarabb újra gyönyört akartam, mint mikor a függő az újabb adagjáért sóvárog. Sürgetően, a bugyimat félre húztam, majd óvatosan magamba csúsztattam. Puncim forróságától nyögött egy aprót, szemét szorosan összezárva elhúzódott. 

Nyálával áztatott bimbóimat megcsapta a hűvös levegő, amitől azok kellemetlenül fázni kezdtek, így nem volt más választásom, mint követni és felhevült testét újra magamhoz szorítani a megkönnyebbülés reményében de végül nem csak ez a tervem járt sikerrel, hanem egy újabb lehetőségem nyílt a csókra, ám mielőtt ez teljesül volna, tövig nyomta magát és a kéjes mámor végigremegett mindkettőnk testén. John, egy pillanatig sem hagyta ezt az érzést csillapodni, őrült tempóba kezdte ki-be járatni a farkát. Ajkaimat erőszakosan a szájára tapasztottam, amíg képes voltam visszafojtani a sikításomat de ahogy egyre jobban élveztem ütemes döfködését, úgy lettem egyre hangosabb, elfelejtkezvén, hogy már nem egy félreeső házban csináljuk, hanem egy lakásban, aminek közvetlen szomszédjai is vannak.

John lehámozta magáról a kezeimet és a fejem felé leszorította majd a számra tette a hatalmas tenyerét. Rám nehezedett, már-már eggyé olvadtunk, ami betegesen jólesett. Jó érzéssel töltött el, hogy akar engem, és hogy élvezetet tudok nyújtani neki.

Ahogy a csúcsra felértem, elakadt lélegzettel vergődtem alatta. Levette a kezét a számról és lecsúsztatta a nyakamra de nem szorította meg, csak tartotta ott. Már ő is a csúcsra vezető úton haladt, egyre közelebb érve hozzám, amikor a háta megfeszült és a torkom helyett a szőnyeget kezdte el markolni. Az ajkait kerestem, mert tudtam, hogy most a legsebezhetőbb, nem fog ellenkezni és magamra húztam. Előbb apró csókokkal halmoztam el száját és annak környékét majd a nyelvemmel végignyaltam az ajkait és ahogy utat törtem a nyelvéhez, úgy nyögött fel és élvezett el bennem. Két másodpercig csak lihegett rajtam, majd legurult rólam és mindketten az izzadt hátunkon próbáltunk túlélni. Félve rápillantottam és fáradtan a mennyezettet bámulta. Gondterheltnek tűnt de ezek után, mégis miért lenne az?

Zihálva felém fordult, az övéből egy számomra ismeretlen pillangókést vette elő, majd egy mozdulattal kinyitotta és felém nyújtotta.

– Segítek! Nem kell egyedül csinálnod.

Dühösen bólintottam, miközben bizonytalanul elvettem tőle. Hát, hülye szokásai vannak, viszont ha ez neki valamilyen szinten boldogságot jelent, akkor miért ne tegyem meg? Felültünk mindketten és a hasára mutatott, ahol a legfrissebb hege volt. Odatartottam és csak könyörgően tekintettem rá, hátha azt mondja, sztornó, mégsem kell megvágnom de nem mondott semmi ilyet, inkább megfogta a kezemet és a sebe fölé egy ujjnyira tette úgy, hogy az tökéletesen párhuzamos legyen vele.

Szemembe nézett, én vissza rá és hirtelen megvágta a már így is heges bőrét, ami vérezni kezdett. Csak egy pillanatra hunyta be a szemét és jóleső borzongással remegett meg a keze, ami számomra felfoghatatlan volt. Tényleg, hisz ő más! El is felejtettem, hogy mennyire beteg szegénynek az agya. Megcsóváltam a fejemet és el akartam húzni a kezem de a másik kezével erősen megfogta a csuklómat, amivel megállított és a szabad kezével kivette a kését a markomból.

– Sose tudtam, hogy ilyenkor mire számítasz... Elkezdek hadonászni és rád támadok? Tisztában vagyok vele, hogy sokkal erősebb vagy nálam. Nem vagyok hülye...

Egy kézzel összecsukta a kést, miután beletörölte egy pzs-be és ezt hallván felhúzta a szemöldökét.

– Tudom, hogy nem vagy hülye és azt is, hogy nem tennél ilyet, csak abban nem voltam biztos, hogy magadnak nem ártanál-e... Nem kockáztathattam.